Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
A KERESZTÉNY HÁZASSÁG. 11 régi törvény is meglazult „ad duritiam cordis“ (a szív keménysége miatt). Jézus ezt a szent egységet visszaállította. Újból kimondván az alapítás régi szavait: „Annakokáért elhagyja ember atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik“, az Isten fia még egy uj köteléket is csatol a régihez s mindenkorra minden méltatlan mellékviszonyt elitéit. „És lesznek ketten egy testben“ — mondja Ő, csakis kettesével legyenek; a kettejük közt levő egységnek oly bensőnek, oly tökéletesnek kell lenni, hogy mintegy ketten legyenek egyben (duó in una), vagy inkább, mint Krisztus kimagyarázza, „nem lesznek többé ketten“ — iám non sunt duó. Nem, teljes tökéletesen egy testet fognak képezni. Oly hensőleg forrnak együvé, hogy nem csak rendeltetésűk, hanem természetűk is a legszorosabban egyesül, de úgyszólván összevegyül : egy szív, egy lélek, egy test, egy élet; iám non sunt duo, sed una caro. A felbonthatatlanságra nézve pedig Krisztus hozzáteszi: „A mit tehát Isten egybekötött, ember el ne válaszsza.“ Ezt csak az Isten teheti, a mikor neki tetszik, a halál által. Midőn a tanítványok e szavak fölött csodálkoztak, Ud- vözitönk biztosítá őket, hogy az eredeti törvény is így hangzott (ab initio fuit sic); s ha a régi törvény e tekintetben meg is engedett némi eltérést, ez csak egy bárdolatlan nép szivének keménysége miatt történt (ad duritiam cordis). Valóban nehéz volna ezt a törvényt s annak végső, parancsoló okát egyszerűbb, határozottabb és nagyobbszerű szavakban kifejezni. Isten tehát egybefűzte a férfit és nőt; Isten az egyiket a másik kedvéért s eredetileg az egyiket a másikból alkotá; Isten mindkettőjüket egyszersmind a maga számára is teremté s a teremtés művében végtelen mindenhatóságával egybefűzte. A ki őket szét akarja választani, egymástól elidegeníteni, az megtámadja magát az isteni művet, megbolygatja a Teremtő egész tervét. Ennyire az ember hatalma ki nem terjed. Quod ergo Deus conjunxit, homo non separet. Igen, azt a korlátot, melynek feladata volt, hogy a nyilvános erkölcsiség védelmét s a házassági szeretet legbiztosabb bástyáját képezze, nem lehetett egykönnyen mélyebben meg
