Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

1. A keresztény házasság

12

MUNKÁLATOK 45. ÉVF.

alapítani s egyúttal magasabbra emelni. S ép oly kevéssé lehetett hatásosabb védelmet találni az emberiség eredete s neveltetése, valamint ama titokzatos egyesülés számára is, mely egész erejét s becsületét egységéből, állandóságából meríti. Es végre amaz emberek vak merényletét sem lehetett már eleve határozottabban megbélyegezni, kik megkísérelték az evangélium egyik legszebb törvényét felforgatni, a család szentségét feldúlni s a házasságot lealacsonyítani az által, hogy a keresztény törvényhozásba behozták a válást s ez által megengedték az erkölcsi romlottságnak, a szeszélynek, a pillanatnyi hangulatnak, hogy az Isten által fűzött kötelékeket tetszésök szerint széjjel szakítsák, — azokat a kötelékeket, melyek egyedül azért oly fenségesek, mivel felbonthatatlanok.

Az evangéliumi törvény itt tulajdonképen csak isteni pecsét, mely egy nagy erkölcsi s természeti igazságra lett rá nyomva, s ez igazságnak az emberek maguktól talán soha sem lettek volna képesek helyes kifejezést adni, de megértik csodálatos bölcseségét, mihelyt azt az evangélium előttük feltárja.

Minden valóban szellemes ember e tekintetben az evangélium törvénye előtt ünnepélyesen meghódol s elismeri, hogy ez a kérdés megmérhetetlen társadalmi látókörrel bír, hogy vele együtt fennáll és bukik minden.

Bossuet, ki oly tisztán s oly mélyen szokott gondolkozni, ezt mondja: „A házassági szeretet nincs többé megosztva; az ily szent frigy csak a halállal végződik, és a gyermekek nem kénytelenek többé nézni, mikép taszítják el anyjukat s mikép lép annak helyébe egy másik asszony. A házasság hűsége, szentsége s szerencséje — így folytatja — alapjait képezi az általános jólétnek, forrását az állam fejlődésének; e törvény úgy politikai, mint vallás-erkölcsi tekintetben nagy jelentőséggel bír.“

Bossuet ezzel átlátta Isten szándékának teljes fontosságát s fölismerte, hogy Krisztus Jézus az emberiségről való különös gondoskodása folytán alkotta e nagyszerű intézményt.

S voltaképen miről is van szó? Mindenekelőtt arról, hogy a család boldogsága megalapíttassék, a nő alacsonysá-