Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
7. A Szentirás olvasásakor
KÖLTEMÉNYEK. 249 A Szentírás olvasásakor. È ■ ■gjtz Ur szent könyveit lapozgatom. És lelkemet, szent ihlet hatja át. Minden során tisztán felismerem Az Úrnak égből küldött szózatát. Lelkem előtt egy új világ nyílik. Az a világ, mely minket boldogít : Hol szent erénynyel telt szivek felett Csak egy a törvény, mely uralg : a hit ! Az egység ősi szent törvénye ez, Mely boldogságot áraszt szerte szét, S nem rontja balga képzelgéssel el Az ember jóra alkotott eszét. Mert mit a lélek titkos vágya hisz, S keres levetve földi zárait, Hogy tiszta szemmel lássa s értse át : Örök Való ! reád találhat itt. Itt van megírva mind, a mit ész Az élten át csak gyengén sejtni tud : Sót több — ez mondja, merre viszen el Az élten túl az égbe fel az út. A múlt, jelen s a boldogabb jövő, Az ember összes élte tárva van ! 0 jer ! kutasd, ki fennen hirdeted, Hogy tudni vágysz, s e vágy határtalan. Nézd itt a múltat nem fedi lepel, A szebb jövő homálya nem setét, Ragyogva hagyta rajt az Úr jelül Mindenható, intéző szent kezét. Az Isten alkotó hatalma int Belátni azt, mi vagy, s mit ér a lét, Ha tévedez a kijelelt utón, S nem éri el a czélf. nem Istenét ! És írva van a tévely áltana, Hogy óva. intve védjen ellene,
