Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában
244 MUNKÁLATOK 45. ÉVF. Ezek már Krisztusnak egyházával igazságban,1) irgalomban,2) és hűségben3) való egyesülésére vonatkoznak és a végből állíttattak a nép elé, hogy a házasságnak ama magasztos rendeltetéséből, mely szerint az a jövendő Megváltó és az általa alapított anyaszentegyház közötti viszonyt ábrázolja, magát a házasságot tanulja ismerni és megbecsülni. Az egynejüség szintén a bűn járma alatt szenvedett s ennélfogva haszontalan törekvés lenne azt az uj-szövetségben visszaállított méltóságában szemlélni akarni. A zsidó nép kiválóan érz ékies volt, ebhez járult az üdvmunkálás által élesztett magzatvágy, — a minek következménye a többnejüség volt. Egyébiránt itt is állíthatunk párhuzamot az ó- és újszövetség között. Az ó-szövetségben egy volt a választott nép, a zsidó nemzet — ámde a többi népek is közreműködtek a megváltás nagyszerű tényében és azért nem voltak egészen elhagyatva4), hanem, mint egy másodrangú feleség — a közvetett vezetésből kizárva, — mely csak Izrael fiának, kivel az Ur szövetséget kötött, vala osztályrésze. A uj-szövetségben egynejii a törvényes házasság, mert Krisztus, a ki az út, élet és igazság6), egyedül csak egy egyházat alapított, mely- lyel felbonthatatlan és legbensőbb szövetségben van és lesz egész a világ végéig.0) ') Zsolt. 44. 7. *) Sz. Pét. I. 2. 10. ■>) íz. 11. 5. 4) „Gentilibus, qui a Deo manumissi, non autem plane derelicti erant . . .“ Zsehokke H. i. m. 8. $. 21). 1. 3) Sz. János 14. (i. «) Máté 28. 20. ah—
