Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában
229 A ZSIDÓK HÁZASSÁGA. megtűrte az elválást, az tény; de mielőtt ezen megengedett elválás körülményesebb taglalásához fognánk, előre is megmutatjuk, hogy Mózes a felbonthatatlanságottanította s ezt nemcsak elvben mondotta ki, midőn a házasság'isteni alapítását leírta, hanem egyes esetekben az elválást határoz ottan meg is tiltotta. A) 1. Hogy Mózes a házasság felbonthatatlanságáról meg volt győződve, azzal bizonyítja, hogy ő maga Írja le a házasságnak ilyetén alapítását a paradicsomban, még pedig azon czélból, hogy népét és mindazokat, kik a kinyilatkoztatás birtokába jutnak, a házasságra vonatkozó természeti törvények ismeretére vezesse. De Mózes, mint ihletett író, csak igazat írhatott, s azt, a mit irt, igaznak is tartotta. 2. A két kőtáblába vésett parancsolatok egyike így szól: „Felebarátod házát ne kívánjad.“1) Mit akar az isteni törvényhozás e természeti törvény megújítása által elérni ? Azt akarja kimutatni, hogy a ki két házas fél frigyét, még csak vágyaiban is, megsérteni merészkedik vétkezik, a természeti törvény ellen, s ezenkívül vétkezik a természetfölötti törvény ellen is. Azt kívánja tehát a bölcs törvényhozó, hogy szeretetben egyesült hitvesek házassága olyannyira felbonthatatlan legyen, hogy a feleséget annak férjén kívül senki még csak meg se kívánja, mert neki férje van, kivel felbonthatatlan frigyet, házasságot kötött. 3. Mózes ötödik könyvében a következő törvény olvasható : „Ha valamely férfi feleséget vesz és azután meggyiilöli öt és okokat keres, melyek miatt őt elbocsássa, igen gonosz hírt költvén rája ... a feleség szülői a dolgot a város vénei elé terjesztik. Ezek azt alaposan megvizsgálják, és ha a vád hamis volt, megvesszőztetik a férjet, mert házasságtörésről merte vádolni ártatlan feleségét ; ezenkívül száz sziklusig terjedő pénzbírságra ítélik, mert nemcsak felesége jó hírnevét gyalázta meg, hanem annak szülőiről is ocsmány híreket terjesztett.“2) Ezen elősorolt büntetések a bírák belátásától függhettek, de a mi fő, azt ekkép fejezi ki a törvény: *) Móz. II. 20. 17. 2) Móz. V. 22. 13—21.
