Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában
228 MUNKÁLATOK 45. ÉVF. előképe volt a tssties, külsők után induló s a törvényt csak külsőségekben megtartó zsidó népnek, mely nép a törvény betűinek szolgálatában állott, mert Ágár „ Izmáéit szolgálatra szülte;“ mi pedig — az uj-szövetség népe — Izsák szerint „az ígéret fiai vagyunk“; de továbbá előképül szolgál azért is> mivel „valamint akkor az, a ki test szerint született vala, iildözé azt, ki lélek szerint: úgy most is.“1) Az előkép által jelzettek be is teljesedtek mindjárt Urunk földi országának zsenge korában és azóta folyton. Avagy nem látjuk-e, mikép törekednek az Ígéret fiainak országán kívül barangoló, de az ígéret fiai közt élősködő zsidók korunk tévtanait különösen a szolgálatukban álló sajtó segélyével tovaterjeszteni ? ! . . . De mit mond tovább az irás? „Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem leszen örökös a szabad fiával.“2) Ez az előképnek tárgyunkra vonatkozó jelenete. Valamint akkor az, ki az Ígéret szerint született fiút bántalmazta, anyjával együtt távolíttatott el a szülői háztól : ép úgy a testies izraeliták el nem ismervén az ígért Üdvözítőt, országából kizárattak,3) anyjuk pedig, az ó-szövetseg, mint jelképe az Isten és a választott nép közötti viszonynak, felbontatott, a szülői háztól örökre száműzetett.4) Tökéletlen volt az ó-szövetség, mert hisz’ az előképben is azt láttuk, hogy a szolgáló elbocsáttatott. Ez történt Ábrahám idejében. Igaz ugyan, hogy több hasonló esetre nincs bizonyítékunk : de Mózes idejében az elválás már annyira szükséges rossz vala, hogy Mózes, az isteni törvények kihirdetöje, nemcsak a többnejüséget tűrte el, hanem a házasság felbontásába is kényszerült beleegyezni. Hogy az ó-szö- vetségi törvények s így Mózes, azok kihirdetője és megirója ') Gál. 4. 29. 2) Gál. 4. 30.2. s) „Azért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa és oly nemzetnek adatik, mely gyümölcsét megtenni.“ Máté 21. 43. 4) V. ö. Com. a Lap. 1. m. in Gén. c. 18, v. 13; „Agár est Synagoga Judaeorum, Sara est Ecclesia Christianorum, cui illa insultans expellitur.