Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában

A ZSIDÓK HÁZASSÁGA.

221

halála által, *) és nem a felek közös megegyezésére, mint a jelen század népboldogítóí óhajtják, vagy pedig egyenesen a férj akaratától függöleg, mint a pogány népek történelme ta- nusítja.

2. Továbbá Ádámnak Istentől sngalmazott s Krisztus Urunk által ismételt szavaiból2) nemcsak az következik, hogy ugyanoly jellegű viszony fejlődik ki a házastársak között, a milyen a szülök és gyermekeik között létezik, hanem a kettőnek egy testté való olvadása a házasság felbonthatat- lanságának bárki által is felfogható nyilvánítása s azért „miként a testet szétdarabolni ocsmány dolog, ép úgy a nőtől elszakadni jogtalanság“ — mondja aianyszáju sz. János.3) De mit szóljunk az első emberpár teremtésének módjáról? Vájjon Évának Ádám oldalcsontjából való teremtése nem fönséges bizonyítéka-e az Űr Isten azon akaratának, hogy a házasság felbonthatatlan legyen ? ‘)

3. Felbonthatatlan a házasság a természet jogánál fogva is. Ha ugyanis örök igazságot tartalmaznak a zsoltáros eme szavai: „Uram mily nagyszerűek a te műveid! mindeneket bölcseségben cselekedtél“ :5) kell, hogy a félbonthatatlanság is, mint Isten által rendelt kelléke a házasságnak, előmozdítója legyen a házasság magasztos rendeltetésének, — míg a felbontás megsemmisítse, vagy legalább megnehezítse azt.

Mindenekelőtt a mi a gyermekek ügyét és javát illeti,

‘) „Solus enim ille separabit, qui et conjunxit. Separabit autem non per duritiam repudii, quam exprobrat et compescit, sed per debitum mortis.“ Tertul. De monog. cap. 9.

a) „Annak okáért . . . stb. L. Móz. II. 24 és Máté 19. 4.

“) Aranysz. sz. János hóm. 62 in Math. n. 2.

J) V. ö. Henrici Corn Agrippae de sacr. matr. declamationes: „Voluit namque parens omnium Deus sanctissimus hoc vinculum sic esse indissolubili glutino connexum et perseverans : ut maritus in uxore, uxor in marito semper et viveret et subsisteret, ut os ex ossibus, caro de carne. Illud namque primum Dei praeceptum matrimonium instituens fuit: Di mittet, homo . . .“

5) Zsoltár 103. 24. v-