Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában

214

MUNKÁLATOK 45. BVK.

előtérbe lépett az elsőrangú czél, az emberi nem szaporítása, a többnejüség isteni fölmentés folytán meg volt engedve, vagy ba ezen ok nem is működött az egész ó-szövetségen át,1) mégis eltűrte, s be nem számította azt az Úr Isten, tekintettel leven az ó-szövetség tökéletlenségére.2)

Tehát helytelen azok állítása, kik a zsidóknál szokásban levő többnejüség okát Montesqnieuvel „Problème d’Arith- metiqne“-nek tartották,3) hogy t. i. keleten azért dívott és dívik részben jelenleg is a többnejüség, mivel ott a nők száma aránylag véve nagyobb a férfiakénál. Azonban helyesen jegyzi meg Michaelis,4) hogy Montesquieu Ázsiára vonatkozó adatai tévesek. Neki Montesquieu czáfolásában főérve az, hogy az emberek nemi sajátságai mindenütt egyformák, tehát keleten ép olyanok, mint nyugaton. Már pedig Európában nem oly nagy az aránytalanság, miért lenne tehát Ázsiában ? Hogy pedig bebizonyítsa állítása helyes voltát, oly példát hoz fel, mely az ellenkezőt tanúsítja. Hivatkozik ugyanis egy, az 1742-ik évben Minorka szigetén eszközölt népszám- álásra, melynek adataiból kiderült, hogy az éjszaki szélesség

‘) Alig hogy megszabadul a választott nép egyiptomi sanyarúságából s az Ígéret földje felé tart : már is háborúskodnia kell elleneivel. Midőn a honfoglalás munkája be lön fejezve, belviszályok emésztették a népet. A Salamon utáni időkben újra külellenséggel gyűl meg a bajuk; az assyrok, babyloniak és egyiptomiak egymással vetekednek a választott nép ellen intézett támadásokban, inig végre sikerül azt rabigába hajtani. Cyrus a ba- byloni uralom megbuktatója a fogságnak véget vetett, s a választott nép egy része a próféták jövendölései szerint visszatér hazájába, feldúlt templomát és városait felépíti és már nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is iparkodik Urának szolgálni. Ámde ezt nem sokáig gyakorolhatja, mert újra kiilellenség kezdi zavarni nyugalmát. A küzdelem Antiochus Epiphanes Seleucida alatt leghevesebb és a Makkabeusok népök ezreivel ontják vérüket hazájok védelmében. Ezekből látható, hogy majdnem az üdvözítő megjelenéséig folytonos háborúskodás a választott nép élete s azért nem minden alap nélkül állíthatjuk, hogy a fentjelzett ok fennállott az egész ó-szövetségen át.

2) „Nihil enim ad perfectum adduxit lex“ (t. i. az ó-szöv.) Zsid. 7.19.

3) Michaelis i. m. IL r. 96. §. 142. old.

4) U. o. 143. old.