Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában
A ZSIDÓK HÁZASSÁGA. 203 mondja Krisztus egyházára vonatkozólag, mint a milyen volt sz. János szüzessége.1) Ábrahám halála és a törvényhozás kora között több század folyt le, azonban számunkra csak három pátriárkának emlékét tartotta meg a szent történelem. Ezek elseje Izsák, Ábrahám fia, és a harmadik, József, Izsák unokája egynejü házasságban éltek és házasságuk, különösen pedig Izsáké Rebekká- val, az ő feddhetetlen hűségükben, őszinte szeretetekben és teljes odaadásban mintaképe volt nemcsak az egész ó-szövetségen át a szeretetben egyesült jegyesek házasságának, hanem mindvégig az marad a keresztény világban is. Jákobról, Izsák fiáról, azt olvassuk, hogy két felesége és másodfeleségül két szolgálóleánya vala.2) E körülményre vonatkozólag a következő értelmezést találjuk szent Ágostonnál : „Elment tehát Jákob Mezopotámiába, hogy ott megnősüljön, hol azonban történetesen négy nőt vett el, a kiktől, ámbár közülük vétkesen egyet sem kívánt meg, tizenkét fiút s egy leányt nemzett, mint a Szentírás tanúsítja. Ő ugyan csak egyet akart elvenni, de mivel ezen egy másikkal cseréltetett fel, és ezzel éjjel tudtán kívül élt, hogy azt meggyalázni ne látszassák, el nem bocsátotta. Minthogy azonban azon időben ivadékok szaporítása miatt a többnejüséget semmi törvény sem tiltotta,3 4) azt is elvette, kinek egyedül Ígért házassági hűséget. Ez azonban, mivel magtalan volt, szolgálóját, hogy attól magzatokat nyerjen, férjének adta, mit nagyobbik nőtestvére is megtett, ámbár már szült, mivel gyermekeit szaporítani kívánta ; és sehol sem olvashatjuk, hogy Jákob egynél többet kívánt, vagy hogy többel élt volna a gyermeknemzésen kívül, megtartván a házassági hűséget.”3) ■) „Non est impar meritorum continentia in Joanne, qui nullas expertus est nuptias, quam in Abraham, qui filios generavit ; illius enim coelibatus et illius connubium pro temporum distributione Christo militarunt.“ S. Aug. De bono conjug. c. 22. a) Móz. I. 20. 3) Nem természeti, hanem vagy kinyilatkoztatott isteni, vagy emberi törvényt ért alatta. 4) Isten vár. XVI. 38, 2.
