Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában

A ZSIDÓK HÁZASSÁGA. 199

valósuláshoz közelebb juttassák.1) Ez pedig abban állott, hogy azon kor szokása szerint a férj rendesen magtalan felesége szolgáló leányával lépett házasságra, s az ezen másodházasságból született magzat az első feleség tulajdonát képezte.2) Ekkép történt, hogy Ábrahám, nem bírván feleségének zaklatásaitól megmenekülni, nemcsak az ő beleegyezésével, hanem egyúttal annak határozott kivánatára Ágár nevű egyiptomi szolgáló leánynyal másodházasságot kötött, és így az ígéret fiának születését az isteni rendelet megsértésével ipar- kodék vala előidézni.3)

íme, a többnejüség már az Isten első választottjának, a jámbor ősatyának, Ábráhámnak családi szentélyében jelentkezik!

Daczára ennek, mi őt legkevésbé sem vagyunk hajlandók törvényszegőnek bélyegezni, mert, hogy másodházassága távol van az erkölcstelenség és törvénysértés legcsekélyebb vádjától is, azt a következő okokból véljük kimutathatni :

1) Áz egynejiiség nem tartozik az elsőrendű, senki által sem ignorálható, és soha fel nem függeszthető erkölcsi törvények közé; mert Isten a házasság elsőrangú czéljául az emberi nem szaporítását rendelte, már pedig Áqu. sz. Tamás szerint ezt a többnejüség sem egészben nem gátolja, sem részben nem akadályozza.4 * *)

Áz egynejiiség ennélfogva a másodrendű természeti törvény osztályába tartozik, vagyis folyománya az első rendiieknek, és csak annyiban ellenkezik az elsőrendű természeti törvénynyel, a mennyiben ellenkezik az abból vont következtetéssel, és meg

') „So meinte er (Abraham) also Gott nachhelfen zu müssen, statt ruhig zu harren, bis er die Sache zum Ziele führte.11 Hengstenberg. Geschichte des Reiches Gottes unter dem Alt. Bunde. I. B. §. 2. Geseh. Ahrahams 165. I. Berlin. 1869.

2) Móz. I. 16, 2 s köy.

s) Hengstenberg i. h.

4) „Pluralitas uxorum neque totaliter tollit, neque aliqualiter impedit matrimonii primarium finem, cum unus sufficiat pluribus uxoribus fecundandis et educandis filiis ex his natis.“ Summa. Suppi, qu. 65. a f. c.