Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában

200

MUNKÁLATOK 45. ÉVF.

nem egyezik a házasság fogalmával, ha annak minden jegyeit — összes czélját veszszük tekintetbe.1) De miután a bölcs Isten hiány nélkülinek alkotá az emberi természetet, innen van, hogy a házasságra vonatkozó természeti törvények nemcsak mindannak a megtartását parancsolják, a mi nélkül a házasság elsőrangú czélja el nem élhető, — hanem egyúttal azt, a minek megvetésével a másodrangú ezé! csak nagyne- hezen lenne elérhető. Azért az egynejiiség, mely minden tekintetben eleget tesz a házasság rendeltetésének, a másodrangú czélok- nak pedig egyedül is képes eleget tenni, a tóbbnejiiségnek csak nyomós okok sürgetésére engedhet helyet. — Ezen okok közé tartozik a házasság elsőrangú czéljának előmozditása ott, a hol az okvetlenül előtérbe lép. 2) S valóban, ha Ábrahám

‘) V. 8. Thomae Saucliez De S. Matrim. disput. libr. 7. — Disp. 80. Tom. I. Lugduni 1690. „Duplicia sunt praecepta ad jus naturae pertinentia. Quaedam universalia quae sunt velut prima principia juris naturae, quae certissimam ac inviolabilem rectitudinis regulam continent ; ac proinde in ea nulla cadet dispensatio ut sunt praecepta Decalogi. Alia vero sunt, quae ex primis principiis tamquam conclusiones derivantur, quae quidem rectitudinis regulam contineant, non tamen ita inviolabilem, quin ab ipso naturae Auctore, propter aliquas circumstantias mutari valeant,“ És sz. Tamás. Summ. Suppl, q. 65. a. 2. c. „pluralitas uxorum esse dicitur contra legem naturae, non quantum ad prima praecepta ejus, sed quantum ad secunda, quae quasi conclusiones a primis praeceptis derivantur.“ Ugyanezt tanítják Durandus Tostatus (in c. 19 Math.) Maldonatus (Gen. q. 54 in c 4.) ; XIV. Benedek pápa azonban Durandus, Abulensis és mások tanát cen' surával sújtja mint nem helyeselheted, és a hittudósok egyhangú véleményével ellenkezőt, de csak annyiban, a mennyiben állítják, hogy a többne- jüség egyáltalában nem ellenkezik a természeti joggal. XIV. Beu. szavait lásd Hurter „Theol. Dogm. Comp.“ ezimú műve III. k. 488. és k. lapján. Kiad. Insbruck és Páris 1881.

2) „Natura humana absque omni defectu instituta est; et ideo non solum sunt indita ei 'illa, sine quibus matrimonii finis specialis esse non potest, sed etiam illa, sine quibus secundarius finis matrimonii sine difficultate haberi non posset.“ Sum. Th. Suppi, q. 65. a. 1. ; és : „Semper enim principalior finis magis observandus est, quam secund rius. Unde cum bonum prolis sit principalis matrimonii finis, ubi prolis multiplicatio necessaria erat, debuit negligi ad tempus impedimentum, quod posset in secundariis finibus evenire.“ Sum. Suppi, q. 65. a 2. c.