Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában

198

MUNKÁLATOK 45. ÉVF.

Azonban, „ki tudhatja az emberek közül az Isten szándékát, avagy ki gondolhatja el, mit akar az Úr l“1) íme Ü népet választ magának oly ősatya személyében, ki hetvenöt éves korában még egyetlen egy magzattal sem bír !2) A választott ősatya, jóllehet már két ízben nyert ígéretet az Úrtól, hogy tőle hatalmas nemzetség fog származni3) és az Ígéret földje is az ő utódjainak birtokába jut, mégis szomorko- dik, mert magzatok nélkül kell e földről távoznia, utódul nem hagyhatván mást, mint családja gondviselőjének fiát, az idegen származású (damaskusi) Eliezert.4 5) Es valóban Ábrahám ezen szomorúsága, csüggedése nem is gáncsolható, mert neki eddig általán csak azon Ígéret adatott, hogy nemzetsége nagy leszen, azonban, hogy mikép értse ezt, maga sem tudta. Annakokáért harmad ízben kapja azon határozott ígéretet, hogy a ki ágyékából származik, az leszen örököse.6) Ábrahám hitt az Istennek és igazságul tudaték be neki.6) Mivel azonban a „heves vágy és a szeretet — mint Cornelius a Lapide mondja - minden biztosat félt, és nem nyugszik előbb, míg az óhajtott dolog birtokába nem jut“7): azért Ábrahám is, de még inkább Sára égvén a magzat utáni vágytól, melyet oly hosszú egyiittlé- tök alatt hasztalan tápláltak, a helyett, hogy tovább is várakoznának, míg az Úr Isten a dolgot czéljához juttatja, tehetségükhöz képest közreműködni óhajtanak, hogy ekkép a birtokukban levő eszközök segélyével az Úr ígéretét a meggensburg, 1861. — Mindazáltal e szerző maga is bevallja, hogy Ábrahám ép azért hivatik ki atyja földjéről, mert családjokban a bálványimádás, és pedig a tűzimádás kezde jelentkezni, a mit Jozsne 24. fej. 2 és 14. v. bizonyít. U. o. V. ö. Józs. 24. 2 és 14.

*) Bölcs. k. 9. 13.

2) Móz. I. 15. 3.

3) U. o. 12. 2.

4) U. o. 15. 1, 2.

5) U. o. 15. 4.

6) U. o. 15, 6.

7) „Cupido enim et amor omnia tuta timet ; nec quiescit donec potiatur amato neque ita cupita.“ Corn, a Lap. Comment, in Gen. c. 17. v 2. Edit. Venet. 1760. Pol. 119. 1.