Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában

A ZSIDÓK HÁZASSÁGA.

195

tőleg családi jólétnek a józan ész által megkövetelt”'"föltételét - állami törvényeik által rendelték el. „A görögöknek, — mondja Döllinger — azért volt egészséges, jól rendezett politikai életök, mivel ők igazi egynej őségre alapított családi élettel bírtak.“1)

Hogy a rómaiak házasságának egynejüségéről is nyújtsunk egy-két jellemvonást, felhozzuk az előbb említett író ide vonatkozó szavait: „A rómaiak is, hasonlóan a görögökhöz, a házasságban gyermekek nemzése és nevelése végett kötött viszonyt láttak, sőt az nálok bizonyos szentségi jelleggel is bírt, és az ember egész élettartamára, az örömök és fájdalmak kölcsönös elviselésére és közös gyermeknevelés végett kötött viszony volt. A férfi kizárólag maga számára mitsem tarthatott vissza, hanem a nőnek is részesülnie kellett férje minden javaiban, még a vallásiakban, az áldozatokban is. Az egynejiiség különös nyomatékkai megőriztetett; minden második egyidejű házasság semmis vala, azt a praetor edictuma infámiának bélyegezte és mint házasságtörést megbüntette.“2)

Az őseredeti tisztaságú egynejüség a bűnbe esett emberiségnél csakhamar elhomályosult, helyét a többnejüség foglalta el. Ennek lefolyását következőképen írja le Tertullián a fennebb idézett helyen : „De mihelyt az első bűntény, az emberölés, a testvérgyilkosságban jelentkezett, méltóbb bűntény nem találkozott másodiknak a kettős házasságnál. Mert az nem is tartozik a dologhoz, hogy vájjon két felesége volt-e valakinek, vagy viszont egy nő két házasságban élt-e ? Ugyanannyian összekötvék, mint a hányán elválasztvák. Azonban a Lamech által egyszer megsértett isteni intézmény fennállott azután egész azon nemzet életének végéig . . . .“ (t. i. a vizözönig).3)

’) Döllinger i. m. Das Weib bei den Griechen. 679. 1.

2) U. o. Die Frauen in Rom. 698 s köv.

s) „At ubi primum scelus, homicidium in fratricidio dedicatum, tam dignum secundo loco scelus non fuit quam duae nuptiae. Neque enim re13*