Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában

Az egynejüség.

I.

Minden házasság alapja és mintaképe a paradicsomban alapított házasság, s azért mielőtt szorosabb vizsgálat alá vennők a zsidó népnek adott s a házasság egységére vonatkozó természetfölötti törvényeket: szükséges visszatérnünk a házasság bölcsőjéhez és kutatnunk, hogy valóban egy férfinak egy nővel kötött viszonyát rendelte-e az Isten arra, hogy általa az ember, mint társas lény, egyfelől földi rendeltetésének megfeleljen, másfelől pedig földöntúli és természetfölötti czéljának elérésében kellőkép támogattassék?

A választ könnyen megadjuk, mert bátran kimondhatjuk, hogy minden házasság szükséges kelléke az egység, vagyis „egy férfiúnak egy nővel való törvényes szövetkezése oszthatatlan, teljes és legbensőhh életközösségre“1), és pedig mindenekelőtt azért, a) mert „ki mindeneket bölcseséggel cselekedett“2) és kinek „cselekedetei tökéletesek“3), csak egy férfit és egy asszonyt teremtett, és reájok adván áldását őket e szavakkal: „növekedjetek és szaporodjatok...“ öss/.eháza- sitá. h) Hogy egy férfi számára egy nővel való legbensőbb és oszthatatlan viszonyt rendelt az Úr, bizonyítják az Úrnak a nő teremtését megelőző szavai: „nem jó az embernek

*) Szeredy. i. h.

2) Zsolt. 146. 5. V.

s) Móz. V. 32, 4.

Munkálatok.

13