Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában
A ZSIDÓK HÁZASSÁGA. 189 ben.“1) Helyesen mondja erre vonatkozólag Origenes : „Isten az, ki kettőt egygyé kötött, hogy már ne legyenek ketten, lianem egy testet képezzenek.“2) Megerősíti ezt Üdvözítőnk is, mondván: „Azért már nem kettő, hanem egy test. A mit tehát Isten egybekötött, ember el ne válaszsza.“3 4) A házasság ennélfogva, mint a Teremtő által a végre rendelt intézmény, hogy az emberiséget földi és földöntúli ezéljában a férj és nő kölcsönös támogatása, magzatok nemzése és azoknak a közös czélra való nevelése által segélyezze, nem egyéb, mint „egy férfiúnak egy nővel való törvényes szövetkezése oszthatatlan, teljes és legbensőbb életközösségre.“1) „A házasságnak valódi czélja tehát nem egyéb, mint a legfőbb jó előmozdítása ép úgy maguknál a házasoknál, mint az Istentől nekik ajándékozott magzatoknál, miért is az minden egyéb, földi czélból kötött, társas összeköttetéstől lényegileg különbözik és ennél fensöbb, vallásos összeköttetés gyanánt jelentkezik. Physikai alapul ugyan a nemi különbséget és az abban rejlő egyesülési ösztönt bírja, erkölcsi alapját azonban, az egyedüli emberit, — melynél fogva az az őt megillető s az állatok nemi egyesülésén felül (über) álló méltóságra emelkedik, — a férfi és feleség egymás iránti kölcsönös szeretete képezi ; e szeretet magában foglalja a kölcsönös önátadást, és a kölcsönös, mindenekelőtt pedig a lelki jólétet előmozdító segélyben, nemkülönben a gyermekek kiképzésében s jelesül azok vallás-erkölcsi nevelésében érvényesül. E szerint a házasság úgy jelenik meg, mint a család intézete (Institut), mint az emberi és legelső sorban a vallásos műveltség első és legkiválóbb iskolája és tényezője. Ezt maguk a pogány népek sem ismerték félre; innen kiilön') Môz. I. 2. 21. 2) Őrig. Tract, in Math. 7. 3) Mát. 19, 6. 4) Szeredy. Egyházjog. 30. §. Pécs. 1874,
