Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában
188 MUNKÁLATOK 45. ÉVF. Úr Isten társadalmi lénynyé teremte az embert s mint ilyennek czélnl a szellemi és természetfölötti tökélyre, boldogságra való törekvést rendelte. Mivel ezek igazsága kétségbe vonha- tatlan, a nőt első sorban mint a férfi élet társát (Gehülfin im Leben) tekintjük, a ki e szerint férjéhez hasonló, vele egylényegii, létének fele — ép azért felesége, — mert szükséges tényezője a férfi jólétének. Ezen rendeltetéshez hasonló fontosságú az emberi nem szaporítása magzatok nemzése útján, és ezen szempontból nevezzük a nőt házastársnak (Ehegattin)1). Hogy a nő az emberiség faji szaporításán kívül ama felsöbbrendü hivatás betöltése szempontjából adatott a férj mellé, bizonyítja a nő teremtésének következő leírása; „Bocsáta azért az Úr Isten mély álmot Ádámra és mikor elaludt vala, vön egyet az ő oldalcsontjaiból és húst tőn helyébe. És az Úr Isten az oldalcsontot, melyet Ádámból vett vala, asszonynyá alkotá és vivé őt Ádámhoz.“2) Tehát míg egyrészt segítőre volt szüksége Ádámnak, mint társadalmi lénynek : addig másrészt e segítőt asszon y személyében kapta, hogy így mind a két rendeltetésnek megfelelhessenek, vagyis „a húsnak hústól való elválasztása — mondja Binterim — egy új, erősebb egyesülésnek volt csirája, melyből folyton folyvást élőlények fognak származni.“3) Más szóval a magasztos hivatás betöltésére szolgáló eszközül házasságot alapított az Úr, és miután ráadta áldását, azt a következő szavakkal adja tudtára az első emberpárnak: „Növekedjetek és szaporodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok azt hatalmatokba. . . .“* *) Ádám pedig Évára mutatván, ekkép jelzi a házasság megkötését: „Ez most csont az én csontjaimból és hús az én húsomból... annakokáért elhagyja ember atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, és lesznek ketten egy test') V. ö. Lükén H. i. h.-) Móz. I. 2, 22. :!) A J. Binterim. Die vorzüglichen Denkwürdigkeiten der katliol. Kirche. Band VI. Theil 1. *) Móz. I. 1. 28.
