Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában

Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában.

[ rraviit jó az embernek egyedül lennie“ — mondá a min- denek Teremtője, mintán az embert saját képére és hason- ■ latosság'ára megteremté. Ha a bölcs Teremtő az általa

alkotott ember czéljául egyedül a földi életet s ennek anyagi élvezetét, jelesül pedig a nemi életet rendelte volna, akkor vagy egyszerre teremtette volna az első emberpárt, vagy pedig ilyenféle szavak előre bocsátásával fogott volna Éva teremtéséhez: „Nem jó, hogy a férfi asszony nélkül legyen,“1) t. i. érzéki, nemi szempontból. Ámde a bölcs Teremtő fent idézett szavaiban sokkal több, •— az ember életfeladata van kimondva, és a „segítő“ azon czélból adatik Ádám mellé» „hogy Héva, azaz minden élők anyja“, vagyis az egész emberi társadalom törzse legyen, a mely társadalomnak tagjai nem mint az állatok elkülönített egyedi életet éljenek, hanem a melynek tagjai szerves és erkölcsi egységet képezve, mint egy nagy láncznak különféle szemei, a világ kezdetétől fogva annak végéig egy nagy közösséget képezzenek.2) Tehát az

*) Dr. Lükén H. Az emberi nem szám. okmánya. Ford. a budapesti m. e. i. iskola. Budapest, 1878. XII. 104.

2) U. o.