Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

67

vagy ha elvész a bizalom s az árúk nem kelnek, a ke- reskedő árúkkal telt raktáraival együtt tönkre van téve, vagy legalább arra van kényszerítve, hogy a munkát megszorítsa, veszteséggel áruljon, a fizetési határidőt meghosszabbítsa és végre, hogy a munkásokat elbo- csássa. ')

Ellenkezőleg a vasárnap megünneplése nemcsak fentartja, de növeli az előállítás forrásainak erejét s épen ez által az ipar-ágazati czikkek előmozdításának hatal- más és gyümölcsöző eszközévé válik. 2)

A gondolkozó gyárosok, a vallásos földbirtokosok és mesteremberek fel fogják a vasárnap megünneplésé- nek hasznos voltát s belátják, hogy a vasárnap épen az által, mert a munkások szabadságát megőrzi, a munka sikerét és értékét is növeli. Ha a mester megadja munkásának a vasárnapi nyugalmat, az Isten áldásán kívül munkásában még egyszer oly munkás és értelmes segéddel bir. Vasárnap a munka idejét közönségesen rosszul tartják meg, s a munkakedv is az egyesek szeszélye szerint váltakozik, ebből azután bizonyos hanyagság, a hogy van, úgy van jó-féle gondolkozás keletkezik, mi ezt a napot, melyet nyugvás napjáúl nem akartak elfogadni, ugyan dolognapnak tünteti fel, sikerét azonban a vállal- kozó nem érzi. Renouard kitűnő nemzetgazda szavai szerint: ״nehezére esik a munkásnak“ a dolog oly na- pon, a melyen a polgárság nagy része szórakozik, a műhelyek pedig csaknem üresen állanak s az ily rosszul használt vasárnaphoz járul azután még egy elvesztett hétfő. ף

Ez a nap azután a munka adóra valódi kár, mert a nyugalom elkerülhetetlenül érvényesül, s így a vasárnap helyébe a ״blau Montag“ lép. Általában véve nem

*) Gaume 81. 1.

2) Kath. Stimmen aus der Schweiz id. mű. 37. 1.

3) Niemeyer id. mű. 64. 1. stb,

5*