Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

ítélni s olyanokat, a melyeken ez meg■ volt tiltva. Itt egyáltalában nem arról van szó, bogy a zsidók a sabbathot, az ormuzdi s a goái bálványimádók a hétfőt, a guineai négerek a kedvet, a mongolok a csütörtököt a keresztények a vasárnapot ünnepelték meg,J) hanem hogy a népek az összes idők egyhangú bizonyitása szerint egy napot mint a nyugvás napját megkülönböz- tettek. Theophilus a kereszténység második századában említi, hogy költők, történetírók és bölcselők egyaránt tudnak a hetedik napról beszélni, mint a melynek nevét ismerik, a nélkül, hogy ismernék egyszersmind fen- sőbb jelentését. 2) A rómaiak a hetedik napot Satur- nusnak, azaz a teremtő ó-kornak szentelték ; a chinaiak ismerték ugyan a hetedik napot mint szentet, de Istennek szentelt napok gyanánt különösen az év elejét, több újholdat, sőt minden hónap 15-ik s 13-ik napját is megünnepelték. s) Az indiaiaknál, kik meg számlálhatatlan istenségeik tiszteletére nagyon sok ünnepet ültek, már a legrégibb időben megvolt a hét nap. 4) A perzsáknál évenkint hat• nagy ünnep volt, mindegyik hét, napból állott, az ég, a víz, a föld, a fák, az állatok és az ember teremtésének emlékére;5) szóval számosak voltak az istenek ünnepei. Az egyip- tusiaknak még több ünnepök, szentebb napjok volt, mint magoknak a folyton ünnepelő athéniaknak. tí) De ismerték a sabbathot is, mint az Isten által rendelt szent napot. Megegyezőleg a bibliával mondja az egyiptusiak ősi szent okirata : ״Enyém a sereg, enyém a fejedelemé, az ünnepi gyülekezések uráé, a legszen- tebb, jó szellemé, a bíróé; enyém, az évek rendezőjéé, *)

*) Gaume, die Entweihung des Sonntags. "Regensburg 1850. 35. 1

2 Theophil, ad Autolyc. II. 12, Migne PP. graec. t. VI. 1069. 1.

s) Kraft, die Religionen aller Vö’ker. Stuttgart 1848. 67. 1.

4) Ugyanaz 51. 1.

5) Döllinger id. mű. 373. 1.

9) Ugyanaz 435. 1.