Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

7. József Egyiptomban

341

Miután József a phárao álmát az ismert módon a hét bő és hét szüle esztendővel megfejtette: a király őt magas méltóságra emeli, biborköntössel, gyűrűvel és aranylánczczal ajándékozza meg, diadalmenetét rendez számára stb. stb. — Első tekintetre hihetetlennek lát- szik ez elbeszélés. Hogyan történhetett az, hogy a ki- rály, még mielőtt József álomfejtésének helyességéről meggyőződhetett volna, oly fényes kitüntetésben ré- szesiti őt ? — Ezt a dolgot ismét az egyiptomi visszonyok — de csak is ezek — magyarázzák ki helyesen. Phárao álma ugyanis, ha tekintetbe veszszük a tehénnek és a buzakalásznak fennebb közlött jelképes értelmét, való- ságos Kolumbus-tojás volt, mely a József által adott magyarázat következtében teljesen kétségtelenné lön. Más részről a király, mint egyiptomi ember abban az erős meggyőződésben élt, hogy az álomfejtés titka az istenek különös adománya, melyet csak szent, istenek előtt kedves férfiak nyerhetnek el. Azért magas fokú csodálatot és tiszteletet kellett József iránt * I

lyamnak (iaro, iar, ior) nevezték. Innen származott a héber ,ך^יי. — Továbbá a második versben e kifejezés: achu (וחא) az előbbihez tel- jesen hasonló jellegű. Már sz. Jeromos azt mondja: cum ab eruditis quaererem, quid hic sermo significaret, andivi, ab Aegyptiis hoc nomine lingva eorum omne, quod in palude virensn ascitur, appellari. Ad Jes. 19,7. Azért a LXX. is e szót saját alakjában adja vissza : cí%£L Ú%1. A kopt nyelvben jelenleg is megvan e szó éppen a LXX. által használt alakban : aclii. A mi pedig azokat az ellenvetéseket illeti, melyek Mózes azon

állitása ellen hozattak föl, hogy a keleti szél (םידור) égette ki (phárao

I ד

álmában) a 7 buzakalászt — csak arra kell emlékeztetnünk e tekintetben, hogy a zsidó nyelvben csak a négy főszél megjelölésére voltak szavak és így a délkeleti szelet (a jelenleg is annyira félelmetes chamsint) legal- kalmasabban a סידה szó által fejezte ki, annál is inkább, miután a

|t

םירה szó a héberben mintegy appellativummá vált, melylyel szokás volt minden ártalmas szelet megjelölni. — Lásd Uhlemann Handbuch II. Th. 13,140. - Ebers, Vom Gosen zum Sinai 512. Aegypten u. die B. M. I. 337.