Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)
7. József Egyiptomban
329 pedig Herodot (II. 39., 54,), Diodor (I, 80), Plutarch és mások állításai inkább arra látszanak mutatni (Boblen magyarázata szerint), hogy az egyiptomi nők elzárt életet éltek a háremekben és férjeiken kivűl mással nem találkozhattak. A régiek kétségtelenül a legsa- ját ságosabb, többnyire egymásnak ellenmondó adató- kát közölnek az egyiptomi nők életéről. Diodor (I, 80) azt állítja, hogy az egyiptomiak többnejüségben éltek, Herodot ellenkezőleg azt beszéli (II, 92.), hogy Egyip- tómban minden férfiúnak csak egy neje volt. Már ez a körülmény nem engedi, hogy a klassikusok állításainak alapján Ítéletet hozzunk az egyiptomi nők helyzetéről a társadalomban De a klassikusok iratai egészen fölös- legessé, válnak ha ama falfestmények sokaságát tekint- jük, melyek az egyiptomi nyilvános és magán élet min- den mozzanatairól elég bő fölvilágositást adnak. E festményeken igen gyakran találkozunk férfiak és nők- bői álló vegyes társasággal a legkedélyesebb mulatság és lakoma közepett. így a többi között egy pár thébei falfestmény gazdag lakomát ábrázol. Nők férfiakkal váltakozva hosszú sorban ülnek a gazdagon terített asztalok mellett. נ) A nő állását a régi egyiptomiaknál még jobban megvilágítja az a körülmény, hogy a nők itt általában csaknem egyenlő jogokat élveztek a fér- fiákkal. A trónörökösödés a nőt ép oly joggal illette a férfi- ágkihaltával, mint előbb a fiutódot. Sőt, ha a ko- ro naa női ágra szállt, a férfi, kit a nő-fejedelem szivével és kezével megkínált, még neje halála után sem birtjog- gal a trónra, sőt ha már nagykorú fia nevében vitte az uralmat, bitorlónak tekintették. Az idegen követségek fogadásánál gyakran a királyné is jelen van. A férje- zett nőt általában ״a ház úrnőjének“ nevezik az egyip- tömi iratok : és a gyermekek gyakran csupán anyjuk nevét öröklik. * 2) Az Orbiney-féle papyrosból tudjuk, ') Wilkinson, II, 390. és 393. Rosellini, Monumenti civili. T. LXXIX. 2) Papyros Rhind. ed. Brugsch. II, I. 10. — L. Ebers, Aegypten I. 307.1.
