Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

8

(mint az Istenhez való odaadásnak) e helyes felfogása a farizeusok keletkezése óta egyedül a semmittevés külső nyugalmára lön változtatva.“1) Hisz az Üdvözítőnek vitatkoznia kellett a szombatnapi parancsot félre magya- rázó farizeusokkal, midőn tanítványai szombaton kalászt szedtek, hogy azzal éhségöket csillapítsák, mert a farizeusok ״aratásinak s ״csépelésa-nek tekintették s a tiltott munkák közé számítottak az Úr tanítványai- nak e cselekedetét 1 2). A talmud pedig egész torzképpé alakította át a szombatnapra rendelt nyugalom szent törvényét 3 4).

Izraelnek a hetenkint tartott sabbathon kívül még volt sabbath hónapja, sabbath éve s hétszer hét év után nagy jubileumi éve. A mint ünnepei egyáltalában nem pusztán földmívelési (agrarius), hanem egyszers- mind történelmi, a népnek az Istentől való vezetésére utaló s előképes jelentménynyel birtak, hasonlóképen volt az itt is. Az újholdnak a folytatólagos teremtésre, a világ fmtartására és kormányzására kellett emlékez- tetnie ; a sabbath-év, melynek eszméjét a jubileumi év megerősítette, minden zsidót arra a tudatra emelt, hogy Isten a szent földnek legfőbb Ura, birtokosa (Móz. III. 25, 23.), az emberi méltóságot és felebaráti szeretetet becsülni tanította s megkönnyítette a szegé- nyék és a szolgák sorsát; megmutatta, hogy a zsidó- nak tulajdonképeni feladata nem a földi javak össze- halmozásában áll, hanem az Isten szolgálatában és a törvény megtartásában ij.

1I Keil, Handbuch der biblischen Archäologie I. k. Frankfurt 1858. 366. 1.

2) Schegg id. mű. 121. 1. ; Evangelium nach Lucas I. k. München 1861. 272. 1.

s) Schäfer, id. mű. sat. Rubens, der alte und der neue Glaube im Judenthum. Zürich 1878. 24. 1. stb.

4) Sehäfer id. mű. 165. 1.