Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

6

megszenteljed. Hat nap munkálkodjál és tedd meg minden dolgaidat. A hetedik napon pedig a te Urad Iste- ned szombata vagyon, ne tégy akkor semmi dolgot, se te, se fiad és leányod, se szolgád és szolgálód, se marhád, se a jövevény, ki kapudon belül vagyon. Mert hat nap alkotta az Úr az eget és földet, a tengert és mindazt, mi azokban vagyon ; de a hetedik napon meg- nyugodott: azért áldotta meg az Úr a szombatnapot és megszentelte azt.“ (Móz. II. 20, 8—11.)

E kihirdetett törvény tehát a sabbath megs zen- te lés ét követeli, és nemcsak azt foglalja magában, hogy kerüljük mindazt, a mi az Úr napját megszent- ségteleníti, hanem hogy azt szentül is éljük át, vagyis Istennek szenteljük. A törvény okára, a világ terem- tésére való emlékezés is kimutatja a sabbathnak, mint a nyugalom és megszentelés napjának, kettős feladatát. Ha a sabbath ennek következtében a Teremtő iránt köteles háladatosságra szólít fel, hozzá van kapcsolva egyszersmind a hála, az egyiptomi fogságból való meg- szabadításért is, s igy a sabbath, az Egyiptomból való megszabadulás, de az egész ó-szövetség is egy- szersmind előképe volt a Krisztus Urunk által végbe- vitt megváltásnak s az új-szövetség vasárnapjának. Épen azért hívják a sabbathot és a körülmetélést, mely mindkettő már az ó-szövetség törvénye előtt megvolt 1j, a szövetség jelvényének, mint az Isten és Izrael között létrejött szövetség jelvénye: ״Örökké való kötés ez közöttem és Izrael fiai között, és örökkévaló jel.“ (Móz. II. 31, 16. 17). — ״A zsidó sabbath,“ mondja Döllinger ״a nyugalom és minden munkától való tartózkodás napja volt; rendeltetése nem az volt, hogy az istentisz- telet tulajdonképeni napja legyen, mert az áldozatok törvényes bemutatása semmiféle összefüggésben sem

l) Schegg, Evangelium nach Matthäus. II. K. München 1857. 128. lap.