Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
IV. Küzdelem az oktatásszabadságért
7i jog és szabadság mellett emeltek szót és Francia- ország leghíresebb ügyvédei is hozzájuk csatlakoztak. Különösen nagy hévvel lépett föl Lamennais az ő „ Avenir “-jében és Montalembert gróf. „Húsz év óta, — irja az előbbi — vetik szemére az egyetemnek, hogy sírba dönti a haza minden reményét; növendékei sem hitet, sem tudományt, sem jó erkölcsöket nem szereztek; meghódol minden kényuralomnak és térdet hajt minden bálvány előtt ; tárgya az általános gyűlöletnek, gyűlölik a szülők , gyűlölik a gyermekek s e gyűlöletet csak a megvetés múlja felül, melyet maga iránt támaszt; húsz éve már, hogy neveli Franciaország gyermekeit s e húsz éves nemzedékből nem lép fel senki, hogy az egyetem elleneinek szemére vetné: „Átlépitek az igazságosság határait.“ Még borzasztóbban hangzott Montalembert vádja : „A rákfene — mondja ő — rágódik minden intézeten, minden collegiumon , melyet az egyetem alapított; és ezen intézeteknek kell kiszolgáltatnunk gyermekeinket és ezeket kell fentartanunk, hogy gyermekeink romlását lássuk. Van-e az egyetemnek csak egy intézeté is , melyben a katholikus gyermek hite szerint élhetne? nem kétkedés, óriási és megrögzött istentelenség terheli-e mindazon iíju lelkeket, melyeknek nevelését az egyetem vezeti ? Nincsenek-e mindnyájan megrontva, elfásulva és megdermedve ? Nem a legocsmányabb, legborzasztóbb és legtermészetellenesebb erkölcstelenség van-e feljegyezve a collegium naplóiban s bevésve minden gyermek emlékezetébe, ha csak nyolc napot töltött is ott? Nem lesz-e a ragály évről- évre halálthozóbb s nem ragadja-e el évenkint a gyermekek ezreit ? így még Julián sem cselekedett ; a keresztényeket kizárta ugyan a nyilvános iskolákból, de nem kényszerítő őket, hogy gyermekeiket azokba küldjék , hogy azokban hitöket és ártatlanságukat elveszítsék.“ Nem szólaltak-e fel hasonlóan a modern iskolák ellen is, még pedig épen nem jogtalanul?
