Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
IV. Küzdelem az oktatásszabadságért
70 tál a püspöki kar nevében alájegyzett okmányban kijelentik ugyan a püspökök, hogy az apostollal ki kell mondaniok : Non possumus, és a rendeletek kivitelénél tétlen nézőknek kell lenniök, mindazonáltal az előterjesztés itt-ott oly félénk volt, hogy a minisztérium nem csekély előnyt meríthetett belőle : és ámbár a királynak az egyház irányában a legkíméletesebb eljárást és a rendeletek szelídebb magyarázatát meg kellett Ígérnie ; azonban a miniszterek a szabadelvűségben keresvén üdvöket és támaszukat, a papság és a jezsuiták ellen hozott rendszabályokhoz szilárdul ragaszkodtak és ez utóbbiak kénytelenek voltak nevelő intézeteiket bezárni s egész Franciaországban elszéledni, avagy jobb idők beálltáig a lelkipásztorságnak szentelni magukat. Ekkor közbejött a júliusi forradalom és rövid időre megszakítá a küzdelmet. Az új charta 6q. pontja, megígérte , hogy „lehető legrövidebb idő alatt az oktatás szabadságáról külön törvények fognak kibocsáttatni“ és ezen pont a kamarában nagy többséggel el is fogadtatott; de midőn néhány hóval később egy kérvény az Ígéret beváltását követelte, egész nyugodtan a napirendre tértek át. Hogy is léphetett volna fel a szabadelvű polgárkirály és minisztériuma a forradalom és kényuralom elkényeztetett gyermeke ; az egyetem ellen ellenséges indulattal? Most már tehát Lacordaire, Mon- talembert és néhány más katholikus azt hitte, hogy tényekkel kell fellépniük és támaszkodva a charta idézett pontjára, mely az oktatásszabadságról szól, 1831. évben a szegény gyermekek számára nyilvános iskolát nyitottak. Rögtön előállt az egyetem monopóliumának megsértése miatt és a rendőrséget hívta segítségül ; a rendőrség benyomult az iskolába, a gyermekeket szétűzte, a tantermet bezárta, sőt Lacordaire-t kiűzte saját házából és társaival együtt törvény elé idézte. Erre azonban heves ostrom keletkezett az egyetem ef- len ; még maguk a forradalmi lapok is a megsértett
