Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
III. A forradalom és az állami oktatás-monopolium
67 oly növendékeket vettek föl, kik egyenesen a papi pályára szánták magukat ; hanem a keresztény szülők azon esetben is ide küldték gyermekeiket, ha azok a papi pályára nem készültek is ; így tehát lassankint egy hivő nemzedék sarjadzott volna föl. Ezen azonban már elrémült a forradalom és megkezdette a támadást a papi iskolák ellen. Legközelebbi alkalmat szolgáltattak a támadásra a jezsuiták iskolái. A „Journal des Débats,“ a forradalom ezen csatakürtje , mindenekelőtt rámutatott azon 50,000 növendékre, kik a kis szemináriumokban neveltetnek ; fölhívta a figyelmet különösen arra : „hogy ezen iskolákat egyedül a püspökök igazgatják , egyedül ők neveznek ki elöljárókat és tanítókat, egyedül ők kezelik a jövedelmeket.“ És mindezt a törvény ellenere ! Rögtön egy vizsgáló bizottság neveztetett ki, és Frayssinous, hermopolisi püspök és vallásügyi miniszter egészen elrémülve jelenti: „beható vizsgálat utján kiderült. hogy 53 intézet van megerősítés nélkül ; hogy vannak iskolák, melyeknek egyedüli cél- jok volna az ifjakat a papi pályára előkészíteni, és mégis oly ifjakat is fölvesznek, kik a papi pályára nem készülnek ; azért a bizottság egy szivvel-1 élekkel kimondja, hogy az ügyeket minden halasztás nélkül a törvényes útra kell terelni.“ Törvény és ismét csak törvény! Ez a bűvös bájo$ szó, mely előtt mindenkinek meg kell hajolni; hogy azután a törvény igazságos-e vagy nem, az már nem határoz, csak a szabad- elvüség céljait minden áron előmozdítsa. És mit követelt a törvény a jelen esetben? Sem többet, sem kevesebbet, mint hogy körülbelül 3000 gyermek szülői Istentől nyert joguk megsértésével gyermekeiket áldozatul vessék az egyetem Molochjának lábai elé. Nem lehet eldönteni, hogy ezen esetben melyik nagyobb : a zsarnokság-e, vagy a képmutatás ? A forradalom megkívánta a maga áldozatait. 1828. jun. 16-án megjelentek a hírhedt rendeletek, melyek 5*
