Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
III. A forradalom és az állami oktatás-monopolium
68 elseje, Portalis, i gazságügy miniszter által aláirva, eltörülte a jezsuiták Tanintézeteit, és az egyetem hatalma alá vetette. Ez időtől fogva senkinek sem~volt szabad tanítani, hacsak írásban ki nem nyilvánította, hogy nem tagja valamely törvényesen el nem ismert szerzetnek. A 2. rendelet, Feurtrien püspök , közoktatási miniszter által aláirva , elrendelte , hogy a papi iskolák száma minden egyházmegyében leszállíttassék , továbbá, hogjr legfölebb csak 20,000 tanulót vehetnek föl, kizárva mind- azokat, kik a papi pályára nem készülnek. Mindkét rendelet oly világos megsértése volt a chárta által biztosított oktatási és lelkiismereti szabadságnak, hogy Frayssinous püspök különösen az első rendeletre vonatkozólag a király előtt nyiltan kimondotta : „Én megvallom , hogy ily rendeletet semmiért a világon alá nem írnék ; nincs bátorságom ahhoz, hogy a papság és minden józan gondolkozásu ember szemeiben magamat annyira lealacsonyítsam.“ Néhány héttel a rendeletek megjelenése előtt, máj. 17-én Duchátel, ki természetesen később, mint közoktatási miniszter, más véleményen volt, a „Globe“-ban igen találóan így nyilatkozik: „Ha az oktatás-monopoliumot az állam kezeibe adjátok, ezáltal jogot adtok a társadalom egy részének, hogy nézeteinek erőszakkal is érvényt szerezzen, és az ellenvéleményt elnyomhassa, az oktatást pedig zsákmányul vetitek a a politikai esélyeknek; és a minek egyedül a társadalom haladásától kellene függnie, a többség és a minisztériumok önkényétől fog függni. Az oktatásszabadság az egyedüli eszköz, mely abba új életet lehelni képes.“ Különben ezen időtájban vette kezdetét Franciaországban azon nevezetes küzdelem az oktatásszabadságért, mely oly nagy jelentőségűvé vált az egyházra nézve.
