Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
III. A forradalom és az állami oktatás-monopolium
66 Orleans, Rheims, Versailles és Páris nyilvános iskoláiban kiütöttek ; azért épen nem csodálhatjuk, hogy a keresztény családok az ily neveléstől utálattal fordultak el. Ha „az idő viszonyainak mostohasága,“ a mint mondták, szükségessé tette is a provisoriumot ; mind- azáltal el lehetett várni a restauratiótól, hogy a papi iskolákról azon dísztelen bilincseket, melyeket a forradalom és a katonai kényuralom rájolc rótt, le fogja venni. E helyett azonban 1814. oct. 15-én megjelent egy királyi rendelet, mely mindjárt a bevezetésben kimondja, hogy a szemináriumok törvényes ok nélkül nem szaporíthatok, úgy, hogy ismét minden departementban csak egy ily iskola létezhetett ; másodikat, igy szól a 6. pont, csakis királyi jóváhagyás mellett a belügyminiszter jelentése alapján a püspök és az egyetem nagymesterének beleegyezésével lehet fölállítani. Az 5. pont értelmében a kis szemináriumok növendékeinek a bac- calaureatus elnyerése végett az egyetemi bizottság előtt kellett vizsgát tenniök. És ámbár a növendékek föl vannak mentve a városi lyceum látogatásától és nem fizetik a díjt, „melyet a lyceumok, collegiumok és nevelőintézetek növendékei az egyetemnek fizetni kötelesek“, és ámbár ezen papi iskolák képeseknek nyilváníttattak az adományok és hagyatékok elfogadására a királyi rendelet 8. pontja mégis igy szól : „Egyébiránt folyó évi junius 22-én kelt rendeletünk, mely az egyetem javára kiadott rendeleteket és kibocsátványokat ideiglenesen megerősíti, érvényben marad, és csak a határozatok és rendeletek azon pontjai vesztik el hatályukat, melyek a jelen rendelettel ellenkeznek.“ Különben az egyház szellemében vezetett iskola a forradalom szemében mindig szálka lesz ; a forradalom a kath. egyház megdöntésén fáradozik ; ép azért különösen a kath. iskolákat törekszik megrontani, vagy egészen felforgatni. A kis szemináriumok pedig nemcsak