Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

III. A forradalom és az állami oktatás-monopolium

65

kénytelen volt a kormány megtenni az elhatározó lépést : ugyanis az i8i,s. febr. 17-iki királyi rendelet az egyetemet eltörölte, minthogy, mint a rendelet bevezetése mondja, az egyetem inkább csak eszköz volt a kormányok politikai céljainak kivitelére, a helyett, hogy az alattvalókat az erkölcsös és a kor viszonyainak megfelelő nevelés áldásaiban részesítette vobna; azonkivül a szülők bizalmát sem volt képes megnyerni, és a tanulóktól beszedett díjakat nem használta föl úgy, hogy azoknak hasznot hajtott volna. Élesebben nem lehet az állami oktatás-monopoliumot elitélni, mint azt ezen királyi rendelet teszi.

Néhány nap múlva a febr. 17-iki rendelet után Napoleon ismét megjelent Franciaországban és már márc. 30-án vissza volt állítva az egyetem : a bitorló visszatérésének hírét az egyetem minden nyilvános intézetében őrjöngő örömmel fogadták. Azt lehetett volna hinni, hogy Napoleon második bukása után az ő kedvenc müve, az egyetem is bukni fog ; pedig nem úgy történt. Még az 1815. év vége előtt uj egyetem név alatt ideiglenesen megerősíttetett, és az egyetem ügyében folyt tárgyalások alatt a közoktatási tanács e’nöke: Royer-Collard nem átalíotta spártai módra kijelenteni, „hogy a közoktatás az államhoz tartozik;“ továbbá az 1815. febr. r-5-iki ülésben azt is kinyilvánították, hogy az egyetem épugy bírja az oktatás- monopoliumot, mint a törvényszékek az igazságszolgáltatás, a hadsereg a közhatalom monopóliumát. És így a császári egyetemből király i lett ; ez volt az egyedüli változás, melyet a. forradalom ezen legidősb leánya szenvedett ; az oktatási gép szervezete ugyanaz maradt, sőt á régi egyetem szellemé”változatlanul átment az uj egyetem tanárai- és tanulóira. Bizonyítják ezt azon forradalmak, melyek 1827-ben Lyon, Angers,

Mair C. rAz OklatáBSzalmcbág.“ 5