Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
III. A forradalom és az állami oktatás-monopolium
63 vagy, mint manapság mondani szokták, a felekezetnél- küli állam oktatás-monopoliuma magában rejt. A forradalom földéből sarjadzott oktatás-monopolium zsarnoksága, sőt túlzás nélkül mondhatjuk, ördögi gonoszsága tulajdonképen abban áll, hogy a rossznak nemcsak szabad folyást engedett és azt elősegítette, mig a támadások egyedül a vallás ellen intézteitek, hanem még a jónak hatását és kifejlődését is gátolta, a mennyire tőle telt. Franciaországban a nyilvános iskolákkal szemben állottak a magánintézetek. Amazokat csak azok látogatták, a kik ösztöndíjakban részesülni akartak ; mig ellenben azon szülők, kiknek gyermekeik vallásos nevelése szivén feküdt, azokat a magánintézetekre biz- ták ; úgy hogy e2ek, dacára a sok zaklatásnak, napról napra jobban népesedtek. Ekkor jelent meg az 1811. nov. n-ről kelt császári rendelet, mely a lyceumok számát 3o-ról ioo-ra emelte, a mennyiben a közönséges collegiumokat, melyeket az egyetem nagymestere ezen kegyelemre érdemeseknek tartott, a lyceumok sorába emelte. Ezen uj intézetek költségei, valamint a körülbelül 200 ifjú befogadására szükséges épületek előállítása és fentartása az illető községet terhelték ; a régi lyceumok annyira nagyobbíttattak, hogy 300 ifjút befogadhassanak. Ezen rendelet egy másik pontja meghatározta, hogy a magánintézetek 9 évnél idősebb növendékeket nem vehetnek föl mindaddig, mig a növendékek száma az illető város lyceumában vagy colle- giumában nem teljes ; — továbbá, hogy a magánintézetek, melyek a collegiumoktól vagy lyceumoktól igen távol feküdtek, a humaniórákon, vagy némelyek a 4. osztályon felül már nem nyithattak osztályokat ; azonkívül ezen magánintézetek elöljárói és tanítói csak a lyceumok ismétlőinek tekintetnek, és fölösszámú növendékeiket a lyceumokba küldeni tartoznak ; — végre hogy a magánintézetek növendékei a lyceumokba behozott egyenruhát viseljék. Ez szólt a magánintézetek1
