Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

III. A forradalom és az állami oktatás-monopolium

59

ságukat fölhasználták és fájdalom végzttteljes sikerrel.“ Hasonlókép mint a „kis szemináriumok,“ keletkeztek intézetek a régi collegiumok mintájára, nevezetesen a Páristól távolabb eső tartományokban, és azon városokban , melyek oly szerencsések voltak , hogy lyceu- muk nem volt ; ezen intézetekbe a szerzetesrendek tagjai, kik már ezelőtt az oktatásügynek szentelék magukat, és más érdemes papok hivattak meg. „Mindazáltal^ így szól az idézett francia iró, Buonaparte már oly messze ment , hogy büntetlenül dacolhatott azon kath. párttal, melynek eddig (a kath. istenitisztelet helyre- állítása és a concordatum megkötése által) oly álnokul hizelgett; és midőn a császári egyetemet alapítá, kimutatta, hogy mi volt és nem szűnt meg lenni, t. i. kényúr.“ Vegyük egy kissé közelebbről szemügyre a császári egyetemet, vagyis a tanító államot, mint azt nevezni szokták , és mindjárt észre fogjuk venni a meglepő hasonlatosságot a forradalom legidősb leánya és a modern szabadelvű iskolai viszonyok között ; mert az egyetemi monopolium és az állami monopolium közt végelemzésben semmi különbség nincs.

A császári egyetem élén állott a nagymester, a mai közoktatási miniszter, 150,000 franknyi jövedelemmel , minden állomást ő töltött be , ő engedélyezte az ösztöndíjakat, ő szabta ki a büntetéseket az egyetem tagjaira, ő eszközölte az áthelyezéseket stb. A nagymester után következett a kancellár, kinek őrizetére volt bizva a levéltár és a pecsét, és a nagymester tá- j vollétében a tanácsban elnökölt. A kancellár hivatalánál majdnem fontosabb volt a kincstartóé, ki az egész számadást vezette, és felügyelt, hogy az egyetem javára kivetett járadékok az egész országból pontosan j befolyjanak a pénztárba. A nagymester, kancellár és a kincstartó volt az egyetem három legfőbb hivatalnoka. Ezek után következtek a tanácsosok, kik részint egész életökre, részint rövidebb időre választattak , és ;