Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

III. A forradalom és az állami oktatás-monopolium

58

terjesztésére;

_m ind en _s z a b ad jg o n d o 1 ív t

t ö r V énysze gépnek fog föl tünn i, és az oktatás, melynek természeténél fogva a felvilágos o dá s^t kell terjeszteni, a nyulszivü t anítók kezében el fog fajulni, és eg ész nemzedéket rabszolgaságra fog nevelni.“ Tegyük a „szabadság“ helyébe a „vallást“, és a „rabszolgaság“ helyébe az „istentelenséget“, és akkor a republikánus tudós ezen szavait minden katholikus bátran aláírhatja. Különben Napoleon jelleméből és elveiből elég világos, miért ejtette el Chaptal oktatási javaslatát.

Fourcroy javaslata szintén feltűnően kedvez a magániskoláknak ; a javaslat 7. pontja ugyanis igy szól : „ A kormánynak kötelessége a polgárokat magániskolák alapítására buzdítani ; és a jó oktatást, melyet ezen is- kolák üyujtanak, megjutalmazni, akár a helyiségek fölszerelése, akár azok átengedése által.“ Az egyik szónok pedig igen megtisztelő bizonyítványt állított ki a magániskolákról, midőn így szólt : „A magániskolákat magánemberek alapították, és pedig a legjobb eredménynyel : tiszteljük azért ezen iskolákat, mint a polgároknak képessége folytán létesült és a polgártársak bizalma által megszentelt tulajdont.“ Franciaország püspökei fölhasználták a visszanyert oktatásszabadságot, és úgynevezett kis szemináriumokat alapítottak, melyek a nyilvános tanintézeteket csakhamar túlszárnyalták és azon keresztény ifjúságot nevelték, mely — mint egy francia iró mondja — „Buonaparte rendszerének állhatatosan ellentállott, erőszakoskodásai elől kitért, és mindaddig, mig a bitorló uralkodott, irányában bizonyos hidegséget mutatván, magát tőle visszavonta ; a törvényes királyok visszatértével azonban oly erélyt fejtett ki, melyből sok jó származhatott volna, de melyet senki sem tudott megbecsülni, és senki sem látszott megérteni, kivéve a szabadelvűeket, a kik ellene minden ravasz-