Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

III. A forradalom és az állami oktatás-monopolium

57

céljainak megfelelően szervezni kezdé. így mindenekelőtt megbizott két vegyészt : Fourcroyt, Marat utódját a conventben, és Chaptalt, egy bevallott materialistát, hogy oktatási javaslatot készítsenek. Chaptal javaslata nagyon is köztársasági szinünek tetszett a consul szemeiben, és azért nem is került tárgyalás alá. Chaptal ugyanis minden polgár számára oktatásszabadságot követelt, és valóban érdekes, mire alapította ezen követelést. „Minden kiváltság — mondja ő — természeténél fogva gyülötetes ; ilyen lenne az oktatási kiváltság is. Az államnak csakis arra van joga, hogy attól, ki tanitói hivatalt visel, annyit kő vete 1 j e nj Amennyit ïnTri den más polgártól megkíván, a ki magát valamely hivatalra vagy mesterségre szánta; az állam köteles fölötte őrködni, még pedig annál éberebben, minél közelebbről érinti a z i 11 ető hivatal gyakorlata a közerkölcsisé- get; ennél tovább a kormány hatalma nem terjedhet. Mivel pedig szükséges, hogy az oktatás biztosítva legyen, és mindenkinek javára szolgáljon : kötelessége a kormánynak mindenütt nyilvános iskolákat alapítani ; de egyúttal mindenkinek joga van iskolákat állítani és azokba mind- a z o n szül öknek gyér mek ét be f ogadni, a kik nem birnak elég bizalommal a nyi 1 vá- nos tanítók iránt. Az oktatásszabadság folytán a tanítók közt okvetlenül üdvös verseny fog támadni, mely az erkölcsiségnek és az oktatásnak csak előnyére válhatik.“ Nagyon helyesen jegyzi meg Chaptal a manapság annyira imádott oktatás-monopoliummal szemben : „H a a kormány korlátlan _ tu: a. a z o k t t á s n a k, elöbb-u tó bb úgy fo gja azt vezeti amint céljai kívánják; és ezen leghata masabb tényez öböl a kormány kezeibe le g ki t ü n o 1) b eszk őz lesz a rab szol g a s á