Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
III. A forradalom és az állami oktatás-monopolium
55 szabad ; a convent csakis a nézetek különfélesége által indíttatva határozta el a kérdés elnapolását. Most következett a francia forradalom legborzasztóbb időszaka (1793. sept. 22,—1794. sept, 22.), melyben a közoktatási tanács ép oly tevékeny volt a rendeletek kibocsátásában és az iskolák megnyitásában, mint a közjó létbizottság a vérpadok fölállításában, és a halálitéletek kimondásában. Ámbár Fourcroy a forradalom férfiainak fülébe dörögte : „Elveitek alapján egyedül az oktatásszabadságot fogadhatjátok el,“ és egy uj jelentés alapján uj határozati javaslat is készült, melynek első pontja igy hangzott : „Az oktatás szabad,“ és Thibaudeau védelmezte is azt, a mennyiben az oktatásszabadság védelmére a természetjogra hivatkozott: azonban Danton megtámadta a javaslatot, azon elvet állítván föl, „hogy a gyermek első sorban a köztársaság és csak másod sorban a szülők tulajdona.“ Danton véleménye győzött, és megkezdették a népiskolák felállítását, melyekbe a szülők és gyámok gyermekeiket és az árvákat küldeni tartoztak,, mert a törvény kimondotta : „A ki gyermekeit a közös oktatástól elvonja, amíg ez t teszi, p o 1- gári jogait nem g y a ko r o 1 h a t j a.“ így jött létre a modern állami oktatás-monopolium és a vele összefüggő iskolakényszer, és mint Hurter Frigyes mondja, „soha sem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a drága találmány dicsősége senkit mást, csak Dantont, Robespier- ret és társait illeti; továbbá, hogy az oly lelkesen vedelm e z e 11 kén y s z e r j og nem egyéb, mint a forradalom vérázott köpenyéből letépett r ongy, m el y n ekere d e- tére még most is könnyen rá lehet ismerni, jól ehet mindenütt a nemzeti divat s z e- rint lön átalakítva.“ *) ') „Geburt und Wiedergeburt.“ 2. kiadás. II. 118.
