Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
III. A forradalom és az állami oktatás-monopolium
53 A francia forradalom már megkezdte szerepét, de még voltak férfiak, kik elismerésre méltó bátorsággal küzdöttek a családnak azon joga mellett, hogy gyermekei tanítóit szabadon választhassa, mely jog egyúttal magában foglalja azt is, hogy mindenki taníthasson ; mert nagyon jól mondja T alleyrand: „Mihelyt valakinek joga van ahhoz, hogy az oktatás áldásaiban részesüljön ; jogának kell lennie arra is, hogy oktathasson.“ És valóban az oktatási törvényjavaslatban, mely 1791. sept. 11-én „valóban méltó polgárok nevelése céljából“ az alkotmányozó gyűlés elé terjesztetett, az utolsó pont így hangzik : „Minden po 1- g árnak, ha az általános törvényeknek, m oly e k a n y i 1 v á nos oktat á s t szabályo z- zák, magát aláveti, s z a b a d s á g á b a n á 11 iskolákat alapítani, kötelessége mindamellett erről a helyi hatóságot értesíteni, és az illető iskolák alapszabályait nyilvánosságra bocsátani.“ A forradalom csakhamar magasabb fokra hágott a nemzetgyűlésben, és Condorcet bölcsésznek azon feladat jutott, hogy uj tantervet hozzon javaslatba ; alig volt ugyanis idő, midőn oly buzgón foglalkoztak volna újabb és újabb nevelési tervekkel, mint a francia forradalom alatt. Az uj terv az elemi oktatást már az államnak vetette alá. Mig a többi oktatás, mint akkor szokás volt mondani, „bizonyos tekintetben az emberi jogok egy részét képezi.“ Ezután jött a convent, mely úgy látszik kettős Franciaországot tanintézetekkel árasztották el, melyeket számos tanuló látogatott, és pedig 'sokkal számosabb 1789 előtt, midőn Franciaország 24 millió lakost számlált, mint most, midőn 36 milliót számlál .... Az elemi, gymnasiumi és fensőbb oktatás egy csapással megfosztatott egyházi jellegétől, kötelezőnek és ingyenesnek nyilváníttatott épugy, mint azt manap is követelik ; és így minden, a mi eddig létezett, romba dőlt. És végre mi lett Franciaországból? — Franciaország az oktatás- és műveltség mintaképe sivataggá lett.“ (Dnpan’oup püspök 2. beszéde a fensőbb oktatás szabadságáról Franciaországban.)
