Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
II. Az oktatásszabadság a francia forradalomig
49 oktatásszabadság üdvös voltát a 16. század előtt alapított egyetemek nagy száma is. Az oktatás az egész középkorban az ész és az egyház, mint legfőbb tanító által vont határokon belül egészen szabad volt és ezen oktatásszabadság épugy nem volt kárára az egyháznak, mint nem volt kárára magának a tudománynak sem, mely a legszebb virágzásnak indult. Ugyanezen szabadság megvolt a kath. egyházban a következő 3. századon át is, sőt az egyházon kívül is megőriztek bizonyos szabadságot, minthogy azok, a kik az egyházból kiléptek, szintén vittek magokkal bizonyos tényleges alapot és meg is őrizték azt mindaddig, mígnem a tagadás elvének emésztő mérge azt is megsemmisítette. Hogy az oktatásszabadság folytán mily egészséges szellemi élet fejlődött ki, arról elég ékesen beszélnek az európai nemzetek halhatatlan mesterművei a tudományok és művészetek legkülönbözőbb ágaiban ; sőt magának a német irodalomnak fénykora is még azon időre esik, midőn az állami oktatás - monopóliumról és iskolakényszerről senkinek még csak fogalma sem volt ; mig ellenben azóta, mióta a modern állam az oktatást bérbe vette, az egész tudomány kezd rossz hírbe jönni : az ugyneve- vett „német tudomány“ pedig már a nélkül is közel van ahhoz, hogy az egész világ gúnytárgyává legyen. A mai világban, midőn az anyagelviség annyira uralkodik, egy megjegyzés nem lesz fölösleges : Az egész oktatás ingyenes volt addig, mig azt az állam nem vette kezeibe és pedig nem oly értelemben volt ingyenes, hogy az oktatás költségeit adóban lettek volna kötelesek viselni, mint manapr hanem igenis a kolostorok, káptalanok és egyes férfiak a kegyes alapítványok folytán azon kedvező helyzetben voltak, hogy magukat teljesen az oktatás ügyének szentelhették: az állam ezen kegyes alapítványok java részét elnyelte és most adót vet ki, hogy az iskolákat fentarthassa. Maír C. „Az Oktatásszabadság“. 4
