Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

II. Az oktatásszabadság a francia forradalomig

47

rult még- a magánoktatás, mely a gazdagabb és élőké- lőbb családoknál volt divatban. Tehát mindenkinek volt elég alkalma, hogy magát kiképezze és mégis mindig és mindenütt azt találjuk, hogy az iskolák minden faja független voll az államtól, de igenis függött az egyháztól ; kényszeríteni azonban, ez sem kényszeritett senkit, hogy a fölajánlott oktatást hasznára fordítsa.

A fönebb elősorolt iskolák már régen virágoztak, midőn a 13. században létesültek az egyetemek, melyek csakhamar oly virágzásnak indultak, hogy e fölött még ma is csodálkoznunk kell ; a mi újabb bizonyítéka annak, hogy az észszerű oktatásszabadság magának a tudománynak érdekében is többre becsülendő az állami oktatás-monopoliumnál. *)

Különösen kitűntek a 12. század második felében a párisi iskolák, melyek ez emberi ismeretek minden ágát felölelték. Minden keresztény országból csak úgy özönlöttek a tanulók Párisba. Egy a tanulók és a polgárok közt 1200-ban felmerült vita és az előbbieknek a királynál tett panasza szolgált legközelebbi okul, hogy Párisban a tanítók és a tanulók egyetemessége (universitas, egyetem) hivatalosan elismertetett ; igy jött létre a párisi egyetem Az egyházi jóváhagyást azonban csak III. Ince adta meg, a ki a párisi iskolát, mint egyetemes tanintézetet, egyházi intézménynek nyilvá- nítá ; jelesül elismerte hittudományi tanintézetnek és neki mint ilyennek saját rendeletéivel határozott alakot adott és nagyobb tekintélyt kölcsönzött. A párisi egyetem akkor érte el fénykorát, midőn a két uj szerzetesrend — a sz. Ferencé és a sz. Domonkosé — „legkitűnőbb tagjait, legnagyobb, legragyogóbb szellemeit engedte át neki tanárokul, kik közül aquinói Tamás és

*) Az egyetemek keletk a „Hist -polit Blätter“ három 245. és 325. 1.

öl, virágzásáról és hanyatlásáról lásd kötet 54., 161.,

kitűnő cikkétj 1864! IT

32.S- 1.

2) L. Hurter. Innocenz III., IV. köt. 554. 1. 2. kiad