Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
I. Az egyház, az állam és az iskola feladata
23 nyiben ily istentelenség lehetséges, sőt ha az egyházzal szemben nemcsak közönyös, hanem épen ellenséges állást foglal? Akkor az állam elveszti minden jogát az iskolához, még azon esetben is, ha neki is volt iskolája. Dr. Stahl ámbár az államnak „az oktatás és nevelés vezetéséhez való jogát és hivatását elismeri, mégis így nyilatkozik: „Ha az állami iskola keresztény jellegét elveszti, vagy ha ellentétbe jő az illető elismert felekezettel,“ (és ki tagadhatja, hogy ez minden országban így van , a hol a modern állam- felfogás polgárjogot nyert?) „akkor monopóliuma és irányadó hatalma többé nem jogosult sem közvetlenül a népiskolánál, sem közvetve az állami tisztviselőket képző tanintézeteknél. És ez esetben érvényesül a lelkiismeret joga, melynek értelméb en az atya nem kényszeríthető arra, hogy gyermekét vallásával ellenséges viszonyban álló befolyásnak engedje át; sőt érvényesül az egyház azon joga is, hogy nevelésügyi kötelességét az államtól különválva is teljesítse.“ — .,Ezzel tehát el van ismerve,“ — folytatja tovább Riesz , kitől e helyet átvettük *), — „hogy az államnak a keresztény iskolák vezetéséhez csak azon föltétel alatt van joga , ha az egyházzal szemben igazságosan jár el; valamint az is, hogyha az egyház jogát megsérti, vezetése elveszti jogosultságát. Következéskép az állam, ha az iskola kizárólagos vezetését hatalmába keríté is, vallási tekintetben még Stahl szerint is csak az egyház ügyvivője és csak az ő nevében végzi a vezetést. Ennélfogva megbízatása megszűnik, mihelyt azt az egyház visszavonja, ha ugyanis azt veszi észre, hogy nem az ö szellemében vezeti az iskolát.“ Ezért kárhoztatja az 1854-iki Syllabus 45. pontja a következő tételt: „Mindazon nyilvános iskoláknak vezetése, *) Der moderne Staat und die christliche Schule. 89 1.
