Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
I. Az egyház, az állam és az iskola feladata
24 melyekben valamely keresztény állam ifjúsága nyeri nevelését, kivéve bizonyos tekintetben a püspöki papnöveldéket, az állam hatáskörébe vág, és pedig úgy, hogy semmiféle más hatalomnak nincs joga az iskolai fegyelemre, a tanulmányok vezetésére, az akadémiai fokozatok adományozására, a tanárok megválasztására és kinevezésére befolyni.“ Valóban így beszél az állam színében megjelenő forradalom, mely, mint a legféktelenebb demagógia, az úgymondott szabadságnak igájával terheli a népek vállait, — és ezek azt meg is érdemlik, — már t. i. azok a népek, melyek a vallási és lelkiismereti szabadság csábító Ígéretében megnyugodva, annak megvalósítását nem követelik. Joggal mondja e tekintetben a „Historisch-politische Blätter“ x), noha a cikk Írója az államnak, különösen mai alakjában, talán nagyon is sokat enged: „A saját vallomása szerint vallás- és felekezetnélküli állam , mint egyedüli birtokosa az oktatás-monopoliumnak az általa egyedül saját szabadelvű akarata szerint vezérelt iskolájával egyrészről, és másrészről a rendelkezésére álló iskolakényszerrel, és azon törvényes hatalommal, hogy minden új magániskolát előre is betilthasson és a meglevőket bezárhassa : oly borzasztó satyra a szabadéivüség által kivívott családi, vallási, egyházi és lelkiismereti szabadságról szóló frázisokra és egyúttal nagyon természetesen oly annyira gyűlöletes, erőszakos és forradalmi, hogy a keresztény társadalomnak, dacára a felekezeti felfogás és az alanyi vallási meggyőződés különféleségének, egy szívvel-léleklcel kellene ellenök felkelnie, ha megfontolás hiánya, továbbá az eléggé meg nem bélyegezhető napi sajtó befolyása és a fölvilágosodás , a szabadság és a haladás eszméinek hangoztatása egész az undoro- dásig nem vágnák útját annak, hogy ennek a modern *) *) 1871. évi. 68 köt. 914 1.
