Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

I. Az egyház, az állam és az iskola feladata

i6

ság a rendelkezésére álló iskolákat hitének veszélye nélkül nem látogathatja. Ha az egyházat ezen jogának gyakorlatában valamely hatalom a rendelkezésére álló közegek által akadályozni akarná, úgy ezen eljárás nem volna egyéb, mint az egyház üldözése, melynek célja az egyházat megsemmisíteni, ha mindjárt nem vérontással történnék is az. S ezen jogával az egyház teljesen szabadon élt is, a legrégibb időktől kezdve még a pogány császárok alatt is egész a francia forradalomig, mely általában minden isteni és emberi jogot gyűlölvén és megvetvén , lábbal tiporta az egyháznak az ifjúság neveléséhez való jogát is: később majd látni fogjuk, hogyan vívta vissza a francia püspöki kar ezen jogot több eredménytelen kisérlet után nagyrészben már 1850-ben, teljesen pedig 1874-ben.

Végre az egyház nemcsak oktatója az emberiségnek, hanem a szó szoros értelmében nevelője is ; mert az embernek, hogy kellő alapossággal és buzgalommal remélhesse örök üdvösségét, kora ifjúságától fogva valódi keresztény nevelésre van szüksége , és pedig sok esetben sokkal inkább szüksége van nevelésre, mint oktatásra. Tanítás és nevelés fogalomra ugyan különböznek , de lényegüknél fogva oly szoros összefüggésben vannak egymással , hogy, ha valódi műveltségről van szó, elválasztásuk még a pogányok előtt is képtelenségnek tűnt föl ; sőt mi több, a pogárfyok egyedül az ész világánál és a tapasztalás nyomán belátták, hogy a tanítás megfelelő nevelés, vagyis jellemképzés nélkül nagyon veszélyes, és kívánatosabb, hogy az ember tanítás nélkül maradjon, mint nevelés nélkül. Az embert nevelni, vagyis benne a rosszat elfojtani, őt megszentelni és így nemcsak a földi állam hasznos tagjává, hanem egyúttal Isten földi és mennyei országának igazi polgárává képezni ; ez az egyház föladata, és e föladatának teljesítésében fölhasználja tanát, a kegyelemnek a szentségek által megnyíló dús tárházát, az isteni tisz-