Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

Előszó

4

lyozza a katholikusokat, hogy egyesületekben és azokon kivül mindig hangosabban és hangosabban visszaköveteljék egyházuk számára azon oktatásszabadságot, melynek majdnem 18 századon át háboritatlan birtokában volt és melytől oly jogtalanul lön megrabolva.

Ne ámitsuk magunkat, az ifjúság nevelése nem fog megjavulni, sőt ellenkezőleg a hitetlenség és erkölcstelenség a serdülő nemzedékben folyton erősebb gyökereket fog verni, és a közel jövő kilátásai nemcsak az egyházra, hanem az államra és családra nézve is folyton szomorúbb szint öltenek , ha az Istentől az emberi nem nevelésére rendelt intézmény vissza nem nyeri az oktatás szabadságát.

Az egyháznak ismét szabadnak kell lennie, hogy iskolákat állíthasson és taníthasson mindenkit tudományra és erényre, a ki csak tőle tanulni akar. Szabadnak kell tehát lennie az elemi iskolák felállításában és vezetésében, melyekben leginkább a nép alsó osztályai nyerik azon oktatást, a mely őket egész életükön át fogja kalauzolni ; szabadnak kell lennie a kö zépiskolák és egyetemek felállításában és vezetésében, melyekben az ifjak magukat hitök és erényök veszélye nélkül kiképezhessék ; szabadnak kell lennie jelesül azon iskolák felállításában és vezetésében, melyekben saját papságát neveli; és szabadnak kell lennie a tanmód és a tanítványai kezébe adandó tankönyvek megválasztásában. Az egyháznak szabadsága az oktatás terén megköveteli másrészről az állampolgárok szabadságát, hogy az egyház iskoláiban tanulhassanak, úgy, hogy e tekintetben az államnak csak azon joga marad fönn, hogy meghatározhassa , mily ismereteket kiván ő attól, a kire e vagy ama hivatalt biznia kell, és hogy ezen ismeretekről részrehajlatlan vizsgálat utján meggyőződhessék a nélkül, hogy a jelölttől joga volna megkérdezni, hol szerzé azokat: ez lenne „jogegyenlőség mindenki számára.“