Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

Előszó

5

És mi koránsem gondolunk arra, hogy a jelen viszonyok között ezen szabadságot csak a katholikus egyház javára vegyük igénybe. Ezen egyházon kivül, melyet a katholikusnak mindenesetre egyedül igaznak kell tartania, van még több vallási társulat is, melyeknek a fenmaradás és terjeszkedés épugy szivökön fekszik, mint a katholikus egyháznak, és melyek legalább politikailag jogosan léteznek, tehát joguk is van az államtól az oktatásszabadságot követelni, ha azt fennmaradásuk érdekében szükségesnek találják. Ez esetben azonban a katholikus egyház még egy más követeléssel is kénytelen föllépni, melynek teljesítését az állam a legnagyobb jogsértés nélkül meg nem tagadhatja. Az állam kezében ugyanis számos iskolai alapítvány és ösztöndíj van, melynek jogos birtokosa a katholikus egyház ; ezeknek visszatérítése az egyház kezeibe már csak azért sem ütközik nehézségbe, — ha ugyan nem hiányzik a jóakarat, — mivel ezen összegek legnagyobb részt úgyis el vannak különítve, és az állam ezeknek az egyház részére való kiszolgáltatása által nemcsak az igazságosság követelményét teljesiti, hanem egyúttal a kezelés terhétöl megszabadul, és több ezer iskolára nem lesz többé gondja: mindazonáltal e követelés csak má- sodrangu fontossággal bir; az első és legfőbb követelés mindig az oktatásszabadság marad, minden más kérdés egy kevés jóakarat mellett időjártával kielégítő megoldást fog nyerni.

De hát mondják sokan és pedig nem ritkán a különben őszinte katholikusok is, halomra döntsük-e most egész oktatásrendszerünket ; „tabula rasa“-t csináljunk magukból a legvirágzóbb intézetekből, hogy az igy megtisztult talajon egy egészen uj góth stylu épületet emeljünk? Épenséggel nem. Mi csak az oktatás szabadságát és a jogos , de jogtalanul lefoglalt birtok visszaadását követeljük, a mennyiben az még az állam kezében van ; a többi magától fog menni, a mint az Belgiumban,