Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

Előszó

is, hogy az úgynevezett közös iskolák természetöknél fogva oda irányulnak, hogy a rájok bizott ifjúság szivéből minden vallásos érzületet kiöljenek; minthogy nem is lehet az máskép az oly iskolában , melyben a vallástan minden tantárgy között, ha nem is a legutolsó helyre, de mindenesetre a legutolsó helyek egyikére van utalva; — hogy keresztény gyermekek számára való iskoláról egyáltalán szó sem lehet, ha abból nemcsak a keresztény vallás minden jelvénye , hanem épen maga a vallás is száműzve van. Ezer és ezer szülő a legmélyebb szomorúságba merülve szemléli, mint térnek haza fiaik a magasabb tanintézetekből hitökben hajótörést szenvedve ; és hány szülőnek kellett már azért borzasztóan bűnhődnie, hogy fiait állami iskolákba küldötte, vagy nem ritkán küldeni kényszerült, melyekben azok nemcsak hitöket veszték el, hanem magának a demagógiának is oly könnyen zsákmányul estek. Némelyek a német tanügy jelen állását a francia tanügy akkori viszonyaival hasonlítják össze , midőn Francia- országban az úgynevezett bölcsészet az iskolát hatalmába kerité : ugyanis Párisnak csak egyetlenegy iskolája volt alig húsz évig ezen „bölcsészek“ kezében, máris egy Robespierre és a francia forradalom egyéb szörnyei kerültek ki belőle. És mégis ezen szomorú tapasztalás, mindennek belátása és millióknak földi, sőt mennyei boldogsága miatti jogosult aggodalom dacára mi történik? Sóhajtoznak, panaszkodnak, fenyegetőznek, és a dolog marad a régiben. Az alkotmány biztosítja a kérelmezési jogot ; miért nem élnek tehát vele a katholikusok, miért nem juttatják a modern iskola elleni panaszaikat egy szivvel-lélekkel a trón zsámolyához? Az alkotmány biztositja a sajtószabadságot és nincs megtiltva a tényeket nyilvánosságra hozni ; — mi akadályozza a katholikusokat, hogy a Scijtóban folyton-folyvást kellő fényt derítsenek azon tanrendszerre, melyet veszélyesnek kell tartaniok ? Mi akadá-