Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

V. Küzdelem az oktatásszabadság ellen

sára, továbbá iskolák és tanítók segélyezésére irányult. A szükségletek csakhamar megszaporodtak és 1860-ban az iskolákra megszavazott összeg már 800.000 fontra rúgott. A községeknek teljesen szabadságában állt az államsegélyt elfogadni vagy visszautasítani ; csakhogy az első esetben az állami tanfelügyelő minden évben megvizsgálta az iskolákat ; és innét a hivatalos nyelv „vizsgált“ és „nem vizsgált“ iskolákat különböztetett meg. „Helyesebb volna azonban, Tyler Alfred szerint, ') állami és független iskolát megkülönböztetni, mert a „megvizsgálás“ tulajdonképen vezetést és gyámkodást jelent“. Továbbá helyesen jegyzi meg az említett iró : „Minden állami collegiumnak támadólag kell fellépnie, mert magán személyekkel és társulatokkal nem kelhet egyenrangú versenyre; vagy kezébe kell venni a tanügy vezetését, vagy föl kell ősz lania.“ 2)

De az angol nem igen szeret engedni szabadságából. Midőn tehát a kormány az első segélyt fölajánlá, a nélkül, hogy valami igényt támasztott volna, már is ellenzésre talált, bár ez még csekély jelentőségű volt: más célokra fordítsa a kormány a pénzt, mondá az ellenzék, az oktatás nem tartozik hozzá. Hatalmasabb lett az ellenzés, midőn a kormány a segélyt bizonyos feltételekhez kötötte és egy oktatási bizottságot állított föl és a bevatkozást az oktatásügybe szervezte. Az anglicán papság féltette befolyását az iskolára (mily joggal, bizonyítják a szárazföldön előforduló esetek) ; sokan nem akarták, hogy adójúkkal más felekezetek iskolái segélyeztessenek ; ugyanaz a panasz, melyet az Egyesült-Államok lcatholikusai emelnek. A kormány ezen eljárásában sok község jogainak csorbítását látta, mélyen gyökerezett ugyanis az ellenszenv a nép minden rétegében az iránt, ha a kormányt oly térre lépni

x) Industry and School.

*) U. a. 144. 1

— I IO —