Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
V. Küzdelem az oktatásszabadság ellen
111 látta, mely reá nézve idegennek és azért bitoroltnak annál nagyobb joggal tekintetett, minél inkább távol maradt tőle azelőtt. Az elkeseredés egész erővel tört ki, midőn Russel lord 1856-ban egy törvényjavaslatot nyújtott be, melynek értelmében az eddigi provisorium befejeztetett és a kormánynak az oktatásügyre még nagyobb befolyás engedtetett volna. A parlament ezen javaslatban a minden angol előtt gyűlölt „porosz rendszer“ és iskolakényszer előhírnökét látta ; maga Brougham lord is megtámadta azt és nagy többséggel el is vettetett. *) Mindenekelőtt, mondja Tyler, soha sem volt Angliában a hit oly erős a kormányhivatalnokok nagy böl- cseségében mint a szárazon. A nevelés és oktatás terén pedig a gyakorlati angol szereti a természetes utat követni, ha a felekezeti gyülölség vagy a modern szabad- elvüség szemfényvesztő elméletei józan eszét el nem homályosítják. Szerinte az államnak nincs joga az oktatást vezetni vagy gyámság alá helyezni. A nevelés joga és kötelessége a szülőket illeti meg, nem pedig az államot: „ha a szülők és gyermekek közé felügyelők és iskolahivatalnokok lépnek, akkor ez rendkivül kártékony hatással van ; akadályozza a szülőket természetes hivatásuk teljesítésében, a nevelés előmozdítását illetőleg, és megtöri közvetlen befolyásukat, pedig a nevelésben minden ettől függ.“ 2) Maga a tényállás, „hogy az iskolában rendesen csak azon gyermekek mutatnak előmenetelt, kik otthon szülői felvigyázat és fegyelem alatt állanak, sokkal világosabban szól a munkás osztály nevelési képessége mellett, mint egy egész könyv és bebizonyítja, hogy még azon eredményeket is, melyeket az iskola fölmutat, a szülőkre lehet és kell bizni, nem pedig hivatalnokokra és felügyelőkre.* s) Hasonló*) Tyler idézett műve. 2) Tyler idézett műve 94. 1. >) U. a. 94. 1.