Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

V. Küzdelem az oktatásszabadság ellen

IOI

1840-ben 518g, tehát a szaporodás 1143, illetőleg 1732, a mennyiben Limburg és Luxenburg tartományok t839-ben nagyobbrészt visszacsatoltattak Hollandiához’; a népiskolai tanulók száma pedig 1830-ban körülbelül 293,000-re rúgott, 1840-ben ellenben majdnem 453,400-ra nőtt: ily haladással bármely ország megelégedhetik.

„Szabadság, mint Belgiumban,“ ez oly kifejezés, mely a modern szabadelvüségnek sehogy sem tetszik. Sokkal jobban tetszik neki az amerikai iskolarendszer ; miért? könnyen megfejthetjük, ha a rendszer hatását közelebbről szemügyre veszszük. Az Egyesült-Államok községi vagy kerületi iskolái vallási jellegűek voltak, sőt a vallás túlsúlylyal birt : a sz. irás tankönyvül szolgált, a katechismus az oktatás lényeges részét képezte és a lelkész vagy a községi hitszónok vezette a tanítót és az iskolát. Idővel az egyes államok is foglalkozni kezdtek az iskolaügy gyei: alapítványokat tettek, az adót íölemelték, hogy a jövedelmekből új iskolákat alapítsanak, az alapítókat segítsék vagy a meglevő iskolákat segélyezzék. Hogy pedig az iskolák valláskülönbség nélkül minden gyermek számára nyitva álljanak , elhatározták a kormányok, hogy az iskolákból minden vallást kiküszöbölnek és csak a világi ismeretek előadását engedik meg, a vallási oktatást pedig a családokra és a lelkészekre bízzák. Az egyes államok kormányainak nézetét ez ügyben világosan és határozottan előadta Randall Henrik , a ki az ötvenes évek elején államtitkár és az állami iskolák főfelügyelője volt a new-yorki államban.

Egy kath. hittérítő ugyanis 1853-ban panaszt emelt, hogy egy kath. fiút egy állami iskolában megbüntettek és végre csúfosan kiutasítottak, mert vonakodott a tankönyvül használt protestáns bibliából olvasni és belőle egyes fejezeteket betanulni. Ezen panaszra Randall a többek közt azt válaszolta: „Elméletben sohasem kételkedtem azon, hogy a tudományos és vallási oktatásnak