Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
V. Küzdelem az oktatásszabadság ellen
99 oktatás- és lelkiismeretszabadsággal szemben képviseltek. Az 1835. szeptember 27-iki törvény egy, az állami egyetemektől független vizsgáló bizottságot rendelt, melynek föladata volt a nyilvános hivataloknál megki- vántató academiai fokozatokat adományozni; a szabadelvűek azonban kivitték, hogy a bizottságot a kormány nevezze ki; ugyancsak az ő sürgetéseikre jelent meg 1849-ben julius i5-én egy törvény, mely a baccalaurea- tust szükségesnek nyilvánitá az academiai fokozatok elnyerésére. Még ugyanazon évben. 1849-ben államköltségen philologiai szemináriumok állíttattak föl, hogy az állam befolyása az oktatásügyre minél inkább kiterjesztessék. Hasanlókép egy népiskolai törvény hozatott, mely államköltségen magasabb polgári iskolákat, egy állami tanítóképezdét és az egyházi mellett állami tanfelügyelőséget állított, a mi igen nagy lépés volt a tanító állam felé. A további lépést ez irányban az 1850. junius i-én kelt törvény tette meg, mely megfosztotta az egyházat Istentől nyert jogos befolyásától a középiskolákra, és fölhatalmazta az államot vallástalan iskolák fölállítására. A kath. kisebbség megjegyzése szerint e törvény már nem ismeri el, hogy a vallástan lényeges és kiegészítő része a nyilvános és állami oktatásnak , sőt egyenesen jogot ád az államnak, hogy iskoláiból minden vallási oktatást kiküszöböljön. Továbbá ezen törvény alapelvül fogadja el, hogy nemcsak az egyháznak van joga a vallást tanítani, hanem az államnak is. Sőt a törvény az egyház lényeges jogait is megtámadja , mert a 8. pont szerint a papság csak meghivatik a vallás előadására az állami intézetekben, míg az alkotmány egyenesen kötelezi a papságot a vallás ápolására. „Látjuk tehát, a mint Riesz megjegyzi ]), hogy a szabadelvű kormány oly elveket állított föl a szabad s majdnem kizárólag ’) Der moderne Staat und die christliche Schule, 38. 1. 7
