Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
IV. Küzdelem az oktatásszabadságért
82 papságra ruháznák, ez volna rá nézve a legveszedelmesebb aiándék és ez volna a legjobb eszköz arra, hogy a kereszténység Franciaországban az utolsó ízig megsemmisüljön !“ Az oktatásszabadság ily fényes védelme után Harcourt herceg egy módosítványt nyújtott be , és pedig azon tanszabadság nevében , melyről a javaslat elején van szó, hogy t. i. az 1828. évi rendeletek eltöröltessenek és a szerzetesrendeknek a tanítás megengedtessék. Ez ellen szót emelt Bourdeau , ki miniszter volt Mar- tignac elnöksége alatt, és szenvedélyes kifakadásokban tört ki a jezsuiták ellen , a kiket könnyen felfogható okokból bele kellett vonni a vitába: ugyanis az egyetemre mért csapást ezen rendre akarták hárítani. Bourdeau kinyilvánító, hogy épen a jezsuiták ellen kell a rendeleteket érvényesíteni: „szükségesek voltak azok 1828-ban; époly sürgősen és elkerülhetlenül szükségesek 1843-ban.“ Ezután tartotta Montalembert a május 8-ki ülésben fölséges beszédét a szerzetesrendekről ; ebből is fogunk néhány szép részletet idézni, a mennyire tárgyunkkal összefügg. Miután a szónok a kolostorok eredetéről, nagy és általános elterjedéséről, a nagy férfiakról és szentekről, kiket az egyháznak adtak, valamint a kiváló szolgálatokról szólott volna, melyeket az egész világnak még anyagi tekintetben is , különösen pedig a tudományok és művészetek ápolása által tettek: áttér arra, a mi csaknem minden szerzetesrenddel közös, t. i. az ifjúság oktatására és nevelésére a szerzetesrendek kebelében. „Tanítottak ők, így folytatja a szónok, nemcsak Franciaországban, hanem mindenütt, nemcsak mai napság, hanem a legrégibb időktől fogva ; ők voltak az egész keresztény Európának tanítói; az 5. századtól egész a 15-ikig a nyilvános és magánoktatásnak ők voltak kizárólagos vezetői, s később, midőn az egyetemek virágzásnak indultak , a szerzetesrendek segédkezet nyújtottak nekik a tanításban, s ez volt