Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
IV. Küzdelem az oktatásszabadságért
83 fénykoruk Franciaországban ; előmozdították az oktatást minden országban egész a hitújítás és a francia forradalom kitöréséig. Tehát egészen új , és teljesen egyedül álló tény az, hogy a szerzetesrendeknek , kik az oktatást nálunk meghonosíták, az oktatást meg akarják tiltani. Nyolc századon át egyedül ök tartották fenn a világ számára a nyilvános oktatást szent letétemény gyanánt. Hat következő századon át gyakorolták azt, mint jóltevő, kétségbe nem vont jogukat; és most egyedül nekik kellene attól eltiltva lenniök ! íme ez a modern világ méltányossága és hálája.“ „És miért akarják ezt ?“ folytatja Montalembert. Talán nem annyira gyűlöletből a szerzetesrendek iránt általában véve, — e tekintetben megelégesznek azzal, hogy szolgálataikat elfeledik és a történelem itélőszéke előtt bevádolják őket — hanem inkább félelemből és gyűlöletből a jezsuiták irányában , t. i. azon rend irányában, mely újabb időben az oktatás terén a legjelentékenyebb szerepet játszotta. Azt mondom : az újabb időben ; mert a bencések az emberi szellem kiművelésén sokkal nagyobb mérvben és sokkal hosszabb idő óta fáradoztak. És ha a bencéseket és más szerzeteseket a barbár népek, kikkel utj okban találkoztak, gyakran darabokra tépték is, — arra még a legvadabb nép sem gondolt, hogy őket az oktatástól eltiltsa. Ezen álnok zsarnokság az újkori bölcsészetnek volt föntartva és csak a jezsuitákat kellett sújtania. — Ez az ő különös kiváltságuk és dicsőségök, melyben örömemre most ismét részesülni fognak.“ Ezután fényesen védi Montalembert a jezsuitákat és beszédét a következő szavakkal fejezi be: „Ha az állam erkölcsi szánandósága és a politikai nagyság sülyedése annyi példa és visszásság után is még bizonyítékra szorulna, — könnyen megtalálnék azt itt, hol a legkitűnőbb férfiak a viszonyok nyomása alatt hűtlenek lesznek önmagukhoz és fejet hajtanak az előítéletek előtt, melyeket nem osztanak, 6*
