Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
IV. Küzdelem az oktatásszabadságért
8o teljesen ismeretlen.“ És az angol népben mégsem hiányzik a tetterő", a bátorság, az egység és a műveltség, szóval mindaz, a mit a nemzet becsülete és jóléte megkíván.“ A szónok a bizonyítás első részét ezen szavakkal fejezi be : „A ti törvényiek nyilván százszor jobban hajlik az orosz, mint az angol alkotmány felé, jobban hajlik a kényuralom alkotta barbársághoz, mint a politikai méltóságban és függetlenségben termékeny polgárosodáshoz ; és ez untig elég, hogy azt a szabadság szempontjából elitéljük, kárhoztassuk.“ Áttérve annak bizonyítására, hogy az új törvény- javaslat a hit és lelkiismeret szempontjából is elve- 1 tendő, Montalembert gróf egy borzasztó igazságnak ad ' kifejezést: „Tanúságul hívom fel, mondja, az atyákat és anyákat! Vizsgáljatok meg tíz, az egyetem tanintézeteiben nevelt ifjút tanulmányaik végeztével és ám lássátok, vájjon találtok-e főztük csak egyetlen keresztényt. Egyet tíz között? És ez ; nagy csoda volna.“ ') Ezen valóban borzasztó vád az egyetem ellen a kamarában ellenmondásra talált, a szónok mindazáltal, mint mondá : egészen más, kevésbbó gyanús tekintélyekre hivatkozik, jelesül a „Moniteur“ 1843. dec. io-iki számára utalt, melyben beható tanulmány alapján és kétségtelen számadatokkal ki van mutatva, hogy 15 évi időközben (1S28—1843) a bevádoltak viszonylagos legnagyobb száma nem a műveletlen osztályra esik, és azok, kik a legnagyobb bűntettekről vádoítattak, épen a tudományosan képzett osztályból valók ; az első pont alól kivételt szenved a női nem, mivel itt a vádlottak legnagyobb része műveletlen személy, és e kivétel, mondja szónok , fényesen bizonyítja ’) Valóban kívánatos volna, hogy minden ország katholikusai a modern iskolák eredményeit, a legalsóbbaktól kezdve a legfelsőbbekig kímélet nélkül pellengérre állítanák.
